Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
172 1365. december 14.-december 30. nos leányainak: Borbálának [o: Klárának], Sebe-nek és Katalinnak adta, majd eltiltotta a királyt és az ország más báróit ezek eladományozásától, az említett leányokat pedig elfoglalásuktól. (H. G.) Eredetije ismeretlen, XIX. századi másolata Kemény József kéziratos okmánytárában (DiplApp III. 31) található, aki a szöveget Huszti András másolatából ismerte. □ Közlés: DocRomHist C, XII. 473 (román fordításban is). 403. 1365. december 14. (VIII. d. oct. Andree ap.) Bubek István comes országbíró Péter erdélyi alvajdához. [1365. augusztus 1.-december 7. között kelt], a királynak szóló oklevelére (384. sz.), melyet Toldalad-i Péter fia: Jakab - a Clusmonustra-i konvent ügyvédvalló levelével saját feleségének: Klárának, István feleségének: Sebe-nek és a még hajadon Katalinnak, Mortunzenthyuan-i Márton fia: János leányainak a nevében - december 7-én (in oct. Andree ap.) mutatott be előtte és a Zenthyuan-i Péter fia: [Péter] leányait: Margitot és Ilonát képviselő Zenthyuan-i Miklós fia: János jelenlétében, a benne foglaltak tanulmányozása után, Kunth Miklós nádorral, valamint az ítélőszékén részt vevő bárókkal és nemesekkel együtt azt válaszolja, hogy a király mind Márton fia: János, mind Péter leányait jogszerűen fiúsíthatta apáik birtokában, tekintet nélkül arra, hogy mind Jánosnak, mind pedig Péternek unokatestvérei maradtak (fratres habeant patrueles), mert az uralkodó sokakat részesített ebben a kegyben (nam idem dominus rex quampluribus consimilem gratiam fecisse dinosceretur). Péter leányainak kiskorúsága miatt azonban az ítéletet ebben az ügyben szükségtelen halogatni, mert akkor bitorolhatnák János leányainak a részét, akiket tehát ellentmondást nem tűrve iktasson atyai jogaikba. Tartalmi ái Járai Péter erdélyi alvajda 1366. január 20-i oklevelében (405. sz.), DL 30123. — Bejegyzés a Bodoni cs megsemmisült levéltárának XVIII. századi elenchusában, 28. sz. alatt, ENMLt, Mss. □ Közlés; DocRomHist C, XIII. 3-6 (román fordításban is). 404. 1365. december 30. (in Visegrad, f. III. p. Nat. dom.) [I.] Lajos király - tekintettel káplánjának: János magister Kykullew-i főesperesnek és esztergomi (Strigoniensis) hely- nöknek királyi jegyzőként a tengeren túl, a szicíliai királyságban teljesített hű szolgálataira (in partibus ultra marinis et specialiter in regno nostro Sicilie sequendo vestigia nostre maiestatis cum omni promptitudine in officio notarie desudans) - új adomány (nova donatio) címén megerősíti Gargow-i Corrard fia: György fia: János rendelkezését, aki My- lay, Harazth és Kuphurbah nevű birtokait, valamint Lendenow felét (in cttu Scepsyensi), élete végéig történő eltartása fejében, felerészben anyjának: Touthsolyumus-i Apród (d) Miklós leányának: Klárának és gyermekeinek, felerészben nagybátyjainak (avunculi): Apród (d) Miklós fiainak: az említett János magister főesperesnek, Istvánnak és Balázsnak adományozta, mivel ezek, apja halála után, örökségét megvédelmezték, ő maga pedig, jóllehet atyjának egyetlen leszármazottja, betegsége miatt nem akar megházasodni (considerata imbecillitate corporis sui, matrimonium contrahere non intenderet). —A pecsét alatt: Relatio magistri Ladislai phisici domini regis in presentia dominorum Iohannis
