Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

170

1365. november 4.-november 6.

ben mutassa be előtte Mon-ra vonatkozó összes oklevelét, hogy az ügyben ítéletet hozhasson.

Ái Lackfi Miklós erdélyi vajda 1367. május 26-i oklevelében (605. sz.), Vay cs berkeszi lt: DL 96428. □ Regeszta: NyJAME 52/2010. 461-462 (217. sz., Piti F.).

395. 1365. november 4. (in Vysegrad, XXX. d. oct. Mich, arch.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy [1365. május 24?-i] ítéletlevele (374. sz.) értelmében az október 6-i (oct. Mich, arch.) határnapon [Kusal-i] Jakch magister bemutatta a káptalan 1365. június 19-én kelt privilégiumát (377. sz.) ellentmondás nélküli bevezettetéséről a [Mezes-i] Szt. Margit-monostor és tartozékai birtokába. Mindezek után, bárói és nemesi bírótársaival egyetértésben, a monostort, minden tartozékával egyetemben, Jakch magister királyi adománnyal szerzett örökbirtokának nyilvánítja, és a Doboka-i nemeseket ebben az ügyben örök hallgatásra ítéli. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Super monasterio beate Margarethe in monte Mezes.

Eredeti, hártyán, fíiggőpecsét zsinórjával, DL 41634. — Egyszerű, elején megcsonkult másolat a XVI-XVII. század fordulójáról, hat levelet számláló füzetben, Kemény József gyűjteménye (DF 253456). □ Közlés: DocRomFlist C, XII. 454-467 (a másolat alapján, román fordításban is). □ Regeszta: EMOkl 124. sz. (tévesen október 28-ra keltezve és I. Lajos királynak tulajdonítva).

396. 1365. november 6. (Zolii, f. V. p. Omn. sanet.) [I.] Lajos király abban a kiváltságban részesíti az erdélyrészi nemeseket, miszerint az ország többi nemeseinek módjára bármely ügyben szabadon bíráskodjanak népeik, jobbágyaik és birtoktalan famulusaik felett, kivéve lopás, latorkodás és gyilkosság esetét. Ezért utasítja a főpapokat, bárókat, ispánokat, várnagyokat, nemeseket, offícialisokat és minden más rendű-rangú birtokost, továbbá a városok és szabad falvak rectorait, bíráit és villicusait, hogy - eltekintve a fenti kivételektől - ne ítélkezzenek az említett közrendűek felett, őket ne merészeljék birtokaikon fogságba vetni vagy javaikat lefoglalni; ha pedig e népek, jobbágyok vagy birtoktalan famulusok ellen keresetük lenne, földesumk vagy ennek officialisai előtt kérjenek jogorvoslatot, kiket vonakodásuk esetén idézzenek az ő vagy rendes bíráik színe elé. Oklevelét, újbóli bemutatása esetén, nagyobb pecsétje alatt is kibocsátja. (H. G.)

Ái az erdélyi káptalan 1366. március 1-jei oklevelében (411. sz.), MTAKt, Kézirattár (DF 243804). □ Közlés: Katona X. 360 (részlet). — CDHung IX/3. 503-504. — Transilvania 4/1871. 267 (Moldovanu, §t., hiányosan). — Hurmuzaki 1/2. 109-110. — Ub II. 230-231. — DocRomHist C, XII. 468^170 (román fordításban is).

397. 1365. november 6. (Bude, II. d. Emerici ducis) [I.] Lajos király a vasvári (Castri- ferrei) káptalanhoz. Tartson vizsgálatot arra nézve, hogy ZentJuan-i János fia: János fia: István valóban Bulgáriában tartózkodik-e Dénes vajdával, ahogy azt apja perhalasztás céljából állítja. (*H. G.)

Eredeti, papíron, gyűrűs zárópecséttel, 1865-ben még a Szelestey cs lt-ban volt, jelenleg a szombathelyi Savaria Múzeumban (DF 272953). □ Közlés: HOkm II. 119-120. — Hurmuzaki 1/2. 110. □ Regeszta: DocRomHist C, XII. 470.