Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1365. január 5.-január 25.

155

*[1364-1367] I. Lajos király csonkán fennmaradt átíró oklevele (DL 30649) helyesen [1370-1382] között kelt (903. sz.).

355. 1365. január 5. (in Wissegrad, in vig. Epiph. dom.) [I.] Lajos király az [Vng] megyei hadköteles főpapokhoz, apátokhoz, prépostokhoz, perjelekhez, valamint bárókhoz, ispánokhoz, várnagyokhoz, nemesekhez, birtokosokhoz és más rendű-rangú emberekhez. Néhai [Alexandra] havasalföldi vajda (woyuada Transsalpinus) - írott esküjét és egyezségüket megszegve - még életében felmondta a hűséget és az adó (census) fizetését, melyekkel neki mint természetes urának (dominium naturale) tartozott, halála után pedig fia: Ladislau az ottani románok (Olachoram) és más lakosok támogatásával, de az ő engedélye nélkül elfoglalta apja székét. Ezért lovaikkal és fegyvereikkel mindannyian készüljenek a háborúra, majd február 24-én (in Mathye ap.) Themeswar-on csatlakozzanak hadához, hogy a lázadást letörje és elődei: a szent királyok példájára megvédelmezze Magyar- ország határait. Az esetleges engedetlenekről a megye ispánja és szolgabírái számoljanak be neki, hogy azok büntetését ő maga határozza meg. Mindezt a vármegye egész területén hirdessék ki. (H. G.)

Eredeti, rossz állapotban levő, megcsonkult papíron, hátlapján befuggesztett felségpecsét (?) nyoma és a leleszi konvent fogalmazványának kezdő sorai, a leleszi konvent hiteleshelyi lt, Acta anni, fasc. 3, anno 1365, nr. 19 (DF 219542). □ Közlés: $incai I. 501-502 (román fordításban). — MTTár II (1855). 186-187 (Wenzel G.). — Hurmuzaki 1/2. 92-93. — DocRomHist D, I. 78-80 (román fordításban is). — DocRomHist C, XII. 386-388 (román fordításban is). □ Regeszta: CDHung IX/3. 470.

356. 1365. január 11. (in Wyssegrad, sab. p. Epiph. dom.) [L] Lajos király Buda város bírájának, esküdt) einek és polgárainak. A szebeni (de Scybinio) és általában az erdély- részi királyi polgárokat és hospeseket ne merészeljék továbbra is feltartóztatni vagy portékáik lerakására kényszeríteni, minthogy szabad kereskedést engedélyezett nekik Bécsig (in Wyennam) vagy akárhova. — A hátlapon, az oklevél felső szélén: Relatio Iohannis tavamicoram. —A pecsét alatt: Relatio m[agistri] tavamicoram.

Eredeti, hártyán, hátlapján befuggesztett gyűrűspecsét töredékével, Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/17 (DF 244582). □ Közlés: Arch. f. Kunde őst. Gesch. 5/1850. 377-378 (Teutsch, G. D.). — Ub II. 223. — DocRomHist C, XII. 390-391. — Handel und Gewerbe 49-50 (mindkettő román fordításban is). □ Regeszta: MTTár IV (1857). 146 (268. sz., tévesen 1367. január 9-re keltezve).

357. 1365. január 25. (in Conv. Pauli ap.) [A Clusmunustra-i Szűz Mária-monostor konventje] Péter erdélyi alvajdához. 1364. november 25-i kérésére (349. sz.) kiküldöttje: Miklós magister alvajdai jegyző (notarius), János fráter pap konventi tanúbizonyság jelenlétében, december 16-án (f. II. a. Thome ap.) Bűzd birtok Enyed felőli határát, az erdélyi káptalant képviselő János prépost, László Doboka-i főesperes és György magister kanonokok, valamint az Enyed-i nemesek: Mathias, Kereztienzygethe-i Johann, illetve a Michael fia: Johann-t ügyvédvalló levéllel képviselő Orras (d) Tamás jelenlétében, a bemutatott [1299. november 19-i] privilégium (CDTrans I. 589/7. sz.) alapján a következőképpen járta meg, mielőtt azt ellentmondás nélkül az erdélyi káptalannak iktatta volna: Primo enim in unó monticulo Enyedberche [vo]cato tr[es] metas antiquas reperissent, circa quas a septemtrione capitulo imam metam terream et aliam a plaga orientali pro nobi-