Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. november 25-december 1. 153 ecclesie Tr[anssyluane, dominis et amicis] suis honorandis, pro Ladislao filio Stephani [filii Apor, statutoria]. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, DL 29147. □ Közlés: SzOkl III. 15-20 (tévesen március 21-re keltezve). — DocRomHist C, XII. 374-380 (román fordításban is). □ Regeszta: Ub II. 221. 349. 1364. november 25. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Martini conf.) Péter erdélyi alvajda a [Clusmunustra-i Szűz Mária-egyház konventjéhez. Október 6-i (in oct. Mich, arch.)] ítélőszékén a János prépost, [...] főesperesek és kanonokok által saját ügyvédvalló levelével képviselt erdélyi káptalannak a [Clusmunustra-i konvent] 1364. szeptember 1- jén kelt jelentésébe (317. sz.) foglalt panaszára az Enyed-i nemesek: Kereztyenzigethe-i Mathias és Christian fia: Johann személyesen, Michael fia: Johann pedig alvajdai oklevéllel megbízott ügyvédje: Orrus (d) Tamás révén azt válaszolták, hogy ellentmondásukat írásos bizonyítékokkal fogják igazolni. Miután azonban a felek Buzd-ra vonatkozó okleveleinek megvizsgálására az alvajda és bírótársai által kitűzött terminuson: november 18- án (in oct. Martini conf.) az alperesek kijelentették, hogy a határjelek megújításának azért mondtak ellen, mert a káptalan ezzel az ürüggyel nagy darab földjüket magának akarta elfoglalni, kérésükre a káptalan saját ügyvédvalló levelével megbízott képviselői: [... és Miklós] Zonuk-i főesperesek és magisterek a Bűzd és Enyed közti határra vonatkozóan a Warad-i káptalan 1356. május 8-i átiratában (CDTrans III. 836. sz.) bemutatták [III.] András király 1299. október 19-i privilégiumát (uo. I. 589/7. sz.). Mivel az abban leírt határjelekben az alperesek is megnyugodtak, nekik maguknak nem lévén semmiféle más oklevelük, kéri a konventet tanúbizonysága kiküldésére, kinek jelenlétében famulusa és jegyzője: Miklós deák (litteratus) különleges megbízottjaként a fenti oklevél alapján újítsa meg a vitás határjeleket, nem véve figyelembe az említett Enyed-i nemesek ellentmondását. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1365. január 25-i jelentésébe (357. sz.), DL 30662. A per első fázisának keltezése a fent tartalmilag átírt, de eredetiben is fennmaradt konventi jelentés hátlapján olvasható feljegyzésen alapszik, mely szerint a Keresztényszigetiek az eredetileg kitűzött szeptember 15-i határnap helyett végül október 6-án jelentek meg az alvajda előtt (317. sz.). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 367-372 (román fordításban is). 350. 1364. november 29. (III. Kai. Decembris, an. XXIII.) [I.] Lajos király [Keczel-i] Jakab fia: Miklós és utódai részére megerősíti saját 1352. november 8-i privilégiumát (CDTrans III. 673. sz.) [az Wzura-i pecsétlopást említő szokásos záradékkal (vö. 254. sz.) és új fuggőpecsétjével]. (H. G.) Tartalmi ái Garai Miklós nádor 1422. november 24-i oklevelében, mely 1873-ban Gyurits Antal tulajdonában volt, de további sorsa, esetleges őrzési helye ismeretlen. A keretoklevél szerint az 1352. évi privilégium két fug- gőpecséttel volt ellátva - ez bizonyítja, hogy megerősítése nem átírással, hanem utólag ráírt záradékkal történt. □ Közlés: HOkm V. 211-212. □ Regeszta: ZsOkl IX. 1185. sz. 351. 1364. december 1. (dóm. p. Andree ap.) Az erdélyi káptalan [I.] Lajos királyhoz. Amikor István comes országbíró levele értelmében, melyet terjedelmessége miatt hosszadalmas lett volna újra leírni (quarum tenores propter prolixitatem materie tegiosum [!]
