Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. november 6.-november [16. vagy 15.] 151 a birtokokat, az egyezség érvényét veszti, de Loránd vajda utódai a per befejezéséig nem egyezkedhetnek másokkal. (H. G.) Eredeti, hártyán, hátlapján mandorla alakú befuggesztett pecsét nyomával, Dessewffy cs margonyai lt: DL 66817. 344. 1364. november 6. (in possessione Kalio, II. d. Emerici conf.) Peder-i György magister, Konth Miklós nádor bírságszedője (exactor iudiciorum) bizonyítja, hogy amikor a büntetések behajtása során Kallo-ra érkezett, Péter deák (litteratus) Tasnad-i hospes igazolta, hogy Kallo-i László fiait: Wbul és Mihály magisterek megfizették neki a hat márka [bírság] őt illettő harmadát, vagyis két márkát. (H. G.) Eredeti, papiron, hátlapján befuggesztett gyűrűspecséttel, Kállay cs lt: DL 52063. □ Regeszta: KálLt II. 1543. sz. — DocRomHist C, XII. 364. 345. 1364. november 8. (V. d. f. II. p. Omn. sanct.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-egy- ház konventje Péter erdélyi alvajdának. 1364. október 13-i kérésére (332. sz.) Baduk-i János alvajdai ember, Miklós frátert tanúbizonysága mellett, november 4-én (f. II. p. Omn. sanct.) Gyurukuth föld határait kijárta, és e négy királyi márkára értékelt birtokba Olnuk-i János fia: Barrabas-t ellentmondás nélkül beiktatta. — A határjárás szövege: Prima meta incipit a parte meridionali, in uno longo monte Berch vocato duas metas antiquas reperissent et unam ex hiis renovassent. Et deinde tendendo infra ad partem septem- trionalem unam metam cursualem reperissent et iuxta eam aliam metam de novo erexissent. Et deinde tendendo iterum ad partem septemtrionalem et circa unum rivulum tertiam metam de novo erexissent. Et deinde tendendo ad caput fontis Gyurukuth et eundem fontem pro quarta meta reliquissent. Et deinde tendendo supra fontem Gyrukuth vocatum ad quendam longum montem Gyurukuth vocatum et ibi quintam metam de novo erexissent. Deinde flectendo versus partem occidentalem et ibi sextam metam de novo erexissent. Deinde tendendo supra ad unum longum montem, et ibi septimam metam de novo erexissent, et sic mete predicte particule terre Gyurukuth finiuntur. Ai Járai Péter erdélyi alvajda 1364. november 25-i oklevelében (347. sz.), iktári Bethlen cs lt (DF 255009). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 365-366 (román fordításban is). 346. [1364-1365.] november [16. vagy 15.] (in Waradia, sab. p. Martini conf.) Péter erdélyi alvajda szentimrei officialisának: László fia: Istvánnak. A királyi oklevelének megfelelően halogatás nélkül szolgáltasson elégtételt Stephan szebeni (de Cybinio) polgárnak és társainak Konya magister, Moyus-i László fia: János, Tusun-i Simon fia: László, Gergfolua-i Mihály fia: János és mások őket kifosztó jobbágyai részéről, és szolgáltassa nekik vissza a náluk megtalált holmikat. — Hátlapján, azonos kéz írásával: [Stephano filio] Ladislai, officiali [nostro de Sancto] Emrico. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 74428. Keltezése azon alapszik, hogy Járai Péter csak 1355-ben szerezte meg ténylegesen Váradját (CDTrans III. 786. sz.), így a fenti oklevél csakis második hivatalviselésekor (1359-1368) keletkezhetett. Erre utal kerek pecsétje is, hiszen első alvajdasága idején még pajzsalakú pecsétnyomót használt (vö. Janits 103). Szécsényi Kónya puszta magister-ként történő említése azt sejteti, hogy ekkor nem viselt tisztséget, ami a fenti időközt 1362-1366 közé szűkíti (vö. Engel: Archontológia
