Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. október 13-október 16. 147 6-án (in oct. Mich, arch.) a két fentebb említett birtokot a vajdai és konventi emberek által megállapított becsértékük szerint váltsa vissza. Miután a felperes az előírt napon kifizette a becsérték kétharmadát Wos (d) Miklós fiainak: Istvánnak és Pálnak, a maradékot pedig a birtokok egyharmadát zálogban bíró Deme comes özvegyének, aki jelenleg Veres (d) János felesége, és Deme leányának, T[ib]urch-i László fia: Péter feleségének, Dyos birtokot és BalogJanustelke földet neki ítéli. Tartalmi ái Dobokai János és Martonfalvi János erdélyi alvajdák 1409. május 22-i oklevelében, DL 28069. 332. 1364. október 13. (in Sancto Emrico, VIII. d. oct. Mich, arch.) Péter erdélyi alvaj- da a Kulus-i Szűz Mária-egyház konventjének. Október 6-án (in oct. Mich, arch.) tartott ítélőszékén János fia: Barrabas Olnuk-i nemes, előző halasztólevelének értelmében, keresete kifejtéseként felmutatta előtte a konvent 1364. június 14-i oklevelét (294. sz.). Válaszukban az alperesek: Myke fiai: Myke, László és Mihály, továbbá Zelus (d) Péter fia: András, valamint Miklós fia: Mihály - utóbbi a Zagrab-i káptalan oklevelével fia: István és Péter fia: Miklós ügyvédjeiként is - ellentmondásukat azzal indokolták, hogy a Gyrukuth nevű föld nem Barrabas-é, mert az az ő Thoteur nevű birtokuk határán belül fekszik, és a magyar szent királyok idejétől fogva, minden ellentmondás nélkül ők birtokolták örökjogon. Erre Barrabas felperes bemutatta néhai Péter erdélyi alvajda 1342. július 1-jei (CDTrans III. 98. sz.), valamint a kolozsmonostori konvent 1344. április 8-i (uo. 193. sz.) és 1364. június 6-i oklevelét (291. sz.). Ezek megtekintése után, hivatali kötelessége szerint három ízben is felszólította a Thotheur-i nemeseket Gymkuth-ra vonatkozó okleveleik bemutatására, vagy e jószágnak a Kecheth-i nemesek javára történt zálogosítása, illetve néhai Péter alvajda előtti visszaadása elleni tiltakozásuk írásos bizonyítására. Minthogy pedig az alperesek írásos bizonyítékokkal nem rendelkeztek, hanem csak puszta szóval érveltek állításuk mellett, az ítélőszékén részt vevő nemesekkel együtt Gyurukuth [!] völgy fejét (caput vallis), néhai Péter alvajda oklevele alapján, Barrabas- nak ítélte oda, a Thotheur-i nemeseket pedig ellentmondásuk miatt elmarasztalta a vitás terület becsértékén, melynek kétharmada a bírót, egyharmada a felperest illesse. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Iklod-i Beke fia: László, Lona-i Mihály, [Kurpad-i] Bogar/Bugar (d) János vagy Baduk-i János Gyrukuth völgy fejét határolja körül, a szükséges helyeken állítson új határjeleket, területét értékelje fel, majd iktassa Olnuk-i János fia: Barrabas-nak, figyelmen kívül hagyva a Thoteur-i nemesek tiltakozását. Az egész eljárásról november 18-ra (ad oct. Martini conf.) tegyen neki írásos jelentést. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1364. november 8-i jelentésébe (345. sz.), iktári Bethlen cs It (DF 255009). — Tartalmi ái Járai Péter alvajda 1364. november 25-i oklevelében (347. sz.), uo. □ Közlés: DocRomHist C, XII. 347-352 (román fordításban is). 333. 1364. október 16. (f. IV. p. quind. Mich, arch.) A Clusmonostra-i Szűz Mária- egyház konventje Péter magister erdélyi alvajdának. 1364. október 6-i kérésére (326. sz.) Kewrus-i Peter fia: Andreas alvajdai ember, János frater pap, konventi tanúbizonyság jelenlétében, október 13-án (in quind. Mich, arch.) Zalathna birtokot ellentmondás nélkül az erdélyi káptalannak iktatta, miután Magaria felől, az ottani hospesek egyetértésével, a káptalan privilégiuma szerint az alábbi módon határolta körül: Primo enim incipit in
