Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1364. július 17.-augusztus 1. 139 305. 1364. július 17. (f. IV. p. Divis, apóst.) A Warad-i káptalan előtt Seredun-i Bur- ian/Buryan (d) Pál fiai: István és Tamás Krazna megyében és bárhol másutt fekvő, rész­ben kezükben lévő, részben még elődeik által a nyugtalan időkben elzálogosított vagy jogtalan bitorlók kezére került összes birtokuk és birtokrészük felét - minden haszonvéte­lükkel és tartozékukkal együtt - a káptalan előtt szintén személyesen jelenlévő Hangun-i Gyvla fia: János fia: Andrásnak, sógoruknak (genero ipsorum), valamint örököseinek ajándékozzák, illetve adják el részben rokoni szeretetből, részben pedig a tőle már átvett 150 arany Ft-ért örök birtokul. Ezzel szemben viszont András az ő saját birtokrészének felét a Bursud vármegyei Flangun-ban és a Nevgrad vármegyei Petri-ben, szintén minden tartozékukkal és haszonvételükkel, örökjogon átengedi Istvánnak és Tamásnak, valamint utódaiknak. Ái a váradi káptalan 1364. szeptember 25-i oklevelében (325. sz.), Hanvay cs lt: DL 56883. □ Regeszta: HanvayLt 88. sz. 306. 1364. július 30. (in civitate Clusuar, f. III. p. Iacobi ap.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi egyház káptalanának. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlé­tében udvarából kirendelt különmegbízottja (homo noster specialiter ad hoc de curia nostra transmissus): Moch-i Péter vezesse be Nymigie-i Gyeleth fia: László magistert, fiait és egész nemzetségét a Belső-Szolnok vármegyében (in cttu de Zonuk interiori) fek­vő Berethe, Zekerberethe és Egrus birtokba, figyelmen kívül hagyva a Bethlem-i és Al- makerek-i nemesek ellentmondását. Más ellentmondókat azonban idézze színe vagy az alvajda elé. Minderről augusztus 22-re (ad oct. Assumpt. virg.) tegyen neki jelentést. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1364. szeptember 15-i jelentésébe (322. sz.), Teleki cs mvhelyi lt: DL 73708 és 73770. □ Közlés: TelOkl I. 137. — DocRomHist C, XII. 311-312 (román fordításban is). 307. 1364. augusztus 1. (in oct. Iacobi ap.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-egyház kon- ventje bizonyítja, hogy István és György Budatelke-i nemesek a Dyos és Bolugianustelke Clus vármegyei birtokokért tőszomszédság, valamint néhai Mihály és Mannus Kalian-i nemesekkel való vérrokonság címén Péter alvajda előtt indított és egyik terminusról a másikra halasztgatott perükben, melynek során a vajdai ember és a konventi tanúbizony­ság Gyos birtokot 29, Bolugianustelke nevű, lakóitól elhagyott földet pedig három orszá­gos (regni) márkára értékelték, és amelyeket György és István korábban maguknak akar­tak ezen az összegen visszaváltani, fogott bírák közbenjárására most mégis úgy egyeztek ki Wos (d) Miklós jelenlevő fiával: István szentegyedi (de Sancto Egidio) nemessel, aki a konvent ügyvédvalló levelével testvérét (fr. u.): Pált is képviselte, hogy a két birtok felét ez utóbbiaknak engedik át örökre, a másik felét pedig megtartják maguknak. Viszonzásul Wos (d) Miklós fiai: István és Pál e birtokok visszaváltási díját, azaz a 32 márkát enged­ték el Buda-i Istvánnak és Györgynek. A felek kölcsönösen kötelezték magukat, hogy megvédik egymást e jószágaik miatt keresetet indítókkal szemben. Eredeti, hártyán, ftiggőpecsét töredékével, hátlapján Huszti András kézírásával regeszta és levéltári jelzet, Wass cs lt (DF 252709). O Közlés: HOkl 271-272. — DocRomHist C, XII. 312-314 (román fordításban is). □ Regeszta: WassLt 132. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents