Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
132 1364. május 27-május 29. Ekkor Dénes magister személyesen megjelent a tárgyaláson, László magistert pedig Chupur (d) István képviselte a Leles-i [!] konvent ügyvédvalló levele alapján. Regun-i Tamás fiainak: István és Tamás magistereknek királyi oklevéllel megbízott ügyvédjei: Batow és Galsa-i László azonban bejelentették, hogy megbízóiknak oklevelük van arról, amit egy következő határnapon akarnak bemutatni, hogy a Dénes magister apja: István bán és László magister apja: Deseu magister az alperesek apjával: néhai Tamás magi- sterrel már megosztozott a mondott váron, birtokokon és vámon. Ezért úgy döntött, hogy Tamás és István magisterek november 18-án (in oct. Martini conf.) mutassák be előtte említett okleveles bizonyítékaikat. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro magistris Thoma et Stephano filiis Thome de Regun, contra magistros Dyonisium filium Stephani quondam báni et Ladislaum filium Deseu de Lusunch, super exhibendis instrumentis, ad octavas festi beati Martini confessoris, prorogatoria. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, DL 41574. — Tartalmi átírás Lackfi Dénes erdélyi vajda 1366. február 21-i oklevélében (408. sz.), Bánffy cs nemzetségi It (DF 260656). □ Közlés: Bánfökl I. 247-249. — DocRomHist C, XII. 262-265 (román fordításban is). 285. [1364. május 27. előtt] Bebeek István comes országbíró ítéletlevele, [melyben az egyfelől Mehes-i Gerew fia: Miklós fia: László és felesége: néhai Hydegviz/Hydegwyz-i Ders fíúsított leánya: Katalin, másfelől Akus fiai: Tamás és Mihály, valamint Viz- lowAVyzlow fiai: Salamon és Dauit között Bolya birtokért folyó és Péter alvajda 1364. március 6. után kelt oklevelével (262. sz.) bírói széke elé áthelyezett perben a felperesek javára szóló ítéletet hoz]. Ái az erdélyi káptalan 1415-1416. évi megcsonkult oklevelében, DL 30385 és 38763. — Tartalmi említés I. Lajos király 1364. május 27-i oklevelében (286. sz.), DL 29160. 286. 1364. május 27. (in Wissegrad, V. d. Corp. Chr.) [L] Lajos király az erdélyi fehérvári (AlbTr) egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Péter erdélyi alvajda királyi emberként vezesse be Mehes-i Gyure [!] fia: Miklós fia: Lászlót és feleségét az országbírói ítélettel (285. sz.) visszanyert Bolya birtokba és tartozékaiba (in cttu AlbTr). — Hátlapján, azonos kéz írásával: Fidelibus suis capitulo ecclesie Albensis Transiluane, pro Ladislao filio Nicolai de Mehes et domina coniuge sua, statutoria. Eredeti, papíron, gyűrűs zárópecsét nyomával, DL 29160. □ Közlés: Ub II. 209-210. — DocRomHist C, XII. 266-267 (román fordításban is). 287. [1364.] május 29. (Avinione, IV. Kal. Iunii, an. II.) [V. Orbán pápa] peniten- tiariusát: Usk-i Albert domonkos szerzetest és áldozópapot (presbiter) milkói (Mil- choviensis/Milcoviensis) püspökké nevezi ki, mely főpapi szék sokáig üresedésben volt, miután a korábbi pápa: VI. Ince az előző püspököt: Bemardot a plocki (Plocensis) egyház élére helyezte át (vö. CDTrans III. 956. sz.), de a milkói egyházmegyéről - noha előzőleg minden székesegyházi javadalom betöltését magának tartotta fenn - nem gondoskodott.
