Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. április 11. 125 ad eundem locum pergirando, demonstrationi supersedisset. Tandem quarto die [április 3.] ad eandem possessionem Zych accedendo, ibique memorati Thomas et Stephanus filii Ladislai personaliter pro se, Laurentius [!] vero filius Petri in persona magistri Stephani fratris sui quasdam terras usuales habitatoribus destitutas Bachywn vocatas demon- strasset, allegando easdem terras ad predictam possessionem Zych pertinere et ex vigore instrumentorum ipsorum usi extitisse. Dehinc autem ad partem septentrionalem gradiendo, ad unum locum Beichor dictum veniendo, prefatus Thomas allegasset in hunc modum, ut prefata domina ulterius in sua commetaneitate non exstiteret, sed Nicolaus filius Alberti, commetaneus eiusdem fore dinosceretur. Deinde per eundem Bercz reflectendo ad unam terram Zenthgyergtheleke vocatam perrexisset, ubi ecclesia rupta quedam situata exstitisset, quam quidem terram ad predictam possessionem Zych pertinere asseruisset. Abhinc ad unum rivulum gradiendo et ad unum alveum vergendo, unam metam comperissent, quam Stephanus et Thomas prenotati a possessione Barla vocata separantem fore allegassent. Hinc versus partem orientalem eundo, unam metam demonstrassent similiter ab eadem possessione Barla separantem fore adiecissent. Deinde oblique reflectendo ad unam silvam fagi perrexissent et ibi duas metas comperissent, quas similiter ab eadem possessione Barla separantes fore adiecissent. Deinde ad unum alveum Chyakopataka vocatum accedendo, ipsum alveum pro signo metali similiter asseruissent a predicta possessione Barla separante. Hinc ad unum rivulum pergendo, unum locum Zechkapu vocatum demonstrassent, et ipsum locum a possessionibus Somlyo et Perench vocatis separare indicassent, et ibi dicebantur terminasse. Tartalmi ái Bebek István országbíró 1364. május 10-i oklevelében (279. sz.), DL 31103. □ Közlés: DocRomHist C, XII. 210-211,213 (román fordításban is). 270. 1364. április 11. (f. V. p. quind. Resur. dóm.) Az erdélyi egyház káptalana Péter erdélyi alvajdának. 1364. március 13-i kérésére (265. sz.) kiküldte Miklós karbeli papot, kinek tanúbizonysága mellett Losad-i László alvajdai ember április 5-én (f. VI. a. quind. Resur. dóm.) Musad fia: Ladislau-t ellentmondás nélkül bevezette Zalasd birtokába, miután annak határait az alábbi módon megállapította: Primo enim incipiendo a parte possessionis Rakusd in quodam rybulo [!] Nadaspataka vocato metam novam. Dehinc vadit ad quendam montem Paphege vocatum, ubi novam metam. In descensu eiusdem montis novam metam. Ulterius procedendo iuxa quendam [!] magnam viam novam metam, et in fine terrarum arabilium ibidem novam metam. Abhinc transit ipsum Patak et vadit ad quoddam Berch, in quo novam metam. Ulterius progreditur ad quendam rybulum Bykuspataka vocatum, iuxta quem in fine terrarum arabilium novam metam. Deinde tendit ad aquam Kwuesuize vocatum, que pro communi meta habetur usque viam Sydout vocatam, ubi in fine terrarum arabilium novam metam. Ulterius transeundo ad quoddam Berch Thevteus vocatum, in quo in fine terrarum arabilium novam metam. Abhinc vadit ad quendam montem Kek vocatum, in quo novam metam. Ulterius vadit ad fluvium Zalasd, iuxta quem novam metam. Transeundo ipsum fluvium vadit et cadit ad eundem Nadaspataka, ubi prius inciperant [!] et sic cursus metarum terminantur. Ai az erdélyi káptalan 1364. április 30-i oklevelében (273. sz.), Barcsay cs lt: DL 97793.
