Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
112 1363. november 25.-december 2. folytatnak Wos (d) Miklós fia: István ellen, az előző halasztólevelében megállapított november 18-ról (in oct. Martini conf.) a felek kívánságára [1364.] január 13-ra (ad oct. Epiph. dóm.) elnapolta. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro nobilibus dominabus consortibus Iohannis Rufi et Petri filii Ladislai, ad octavas Epiphaniarum domini, contra Stephanum filium Nicolai, prorogatoria. Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73700. 0 Közlés: TelOkl I. 129-130. — DocRomHist C, XII. 187 (román fordításban is). 227. 1363. november 25. (Torde, VIII. d. oct. Martini conf.) Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Tyburchtelke-i Veres (Rufus) Jánosnak Wos (d) Miklós fia: István és Szent- miklósi (de Sancto Nicolao) Miklós fia: János elleni, előző halasztólevelével november 18-ra (in oct. Martini conf.) kitűzött perét a felek akaratából [1364.] január 13-ra (ad oct. Epiph. dóm.) elnapolta. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Pro Iohanne Rufo, contra Stephanum filium Nicolai dicti Wos et Iohannem filium Nicolai de Sancto Nicolao, ad octavas Epiphaniarum domini, prorogatoria. Eredeti, papíron, zárópecséttel, melynek körirata: +S PETRI VICVOIVOD, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73701. Az itt említett korábbi halasztólevél október 6. táján kelhetett - vö. 207. sz. □ Közlés: TelOkl I. 129. — DocRomHist C, XII. 186-187 (román fordításban is). 228. 1363. december 1. (in Harenna, II. d. Andree ap.) Domokos erdélyi püspök néhai szabója (sartor): Gergely mester özvegyének, jelenleg már Veres (Rufus) Tamás feleségének, átengedi az elhunyt férje használatába adott ama [gyula]fehérvári (de Álba) házhelyet (fundus curie), amelynek Farkas fia: Miklós fia: János felőli fele ottani jobbágyától: néhai Bartalius fia: Pétertől három hordó (tunellum) méz fejében szállott reá, a Tamás fia: Miklós nevű jobbágyával és a Vinchyucha-ra átjáró sikátorral szomszédos (in contiguitate parvi vici ad vicum Vinchyucha transeuntis adiacentis existentem) felét pedig offici- alisától, szentmihálykövi (de Lapide Sancti Michaelis) egykori várnagyától: János fia: István magistertől váltotta magához, akihez viszont a tolvajlásért elítélt Fyche (d) Péter fia: Mihálytól került. Kiköti azonban, hogy [ez utóbbi] örököse, kártérítést fizetve a fentiekért és az asszony által időközben emelt épületekért, magához válthassa a telek (curia) őt megillető részét. Oklevelét, nagyobb pecsétje hiányában, gyűrűspecsétjével erősíti meg. Ái az erdélyi káptalan 1364. március 28-i oklevelében (268. sz.), DL 29159. □ Közlés: Ub II. 201. — DocRomHist C, XII. 188-189 (román fordításban is). 229. 1363. december 2. (in Sancto Emerico, sab. p. Andree ap.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Segesuar-i Salomon comes vagy Syle-i Mihály a helyszínen felmutatandó királyi okleveleknek megfelelően, Kapus királyi birtok felől határolja körül Almakerech-i [!] Gegus fia: János magister Almakerek nevű birtokához tartozó Lapus földet. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1363. december 8-i jelentésébe (230. sz.), DL 5268. □ Közlés: CDHung IX/3. 370-371. — Transilvania 4/1871. 253 (Moldovanu, §t.). — VerArch 21/1887. 238 (Theil, R., töredékesen). — Ub II. 201-202. — DocRomHist C, XII. 189-190 (román fordításban is). □ Regeszta: §incai I. 503.
