Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013)

Név-, tárgy- és számmutató

528

Név- és tárgymutató

A helynevek után zárójelben az a középkori megye vagy más területi egység (a külföldieknél ország) szerepel, amelyben található volt. Ha megyehatáránál fekvő birtok két megyénél fordul elő, úgy mindkét megyénél csak a megfelelő számok szerepelnek.

Amennyiben a régi név nem volt azonosítható, úgy dőlt betűkkel szedve szerepel a helység neve.

b) Az összetett helynevek mindig előfordulási alakjukban szerepelnek, de az alapszónál ennek minden alakjára utalunk.

c) Ha a helységnek több neve volt, úgy az egyes nevek mellett csak azok a számok szerepelnek, ahol az adott név fordul elő.

Földrajzi nevek. Az eddigi kötetektől eltérően a földrajzi nevek minősége (folyó, patak, víz, domb, völgy stb.) nem képez külön tételt a mutatóban. A földrajzi tulajdonnevek csak a saját nevüknél szerepelnek, minőségükkel együtt.

Tárgyszavak. A tárgyak és fogalmak esetében lehetőség szerint ragaszkodtunk a szövegben szereplő szóalakhoz, de éltünk a rokon fogalmak átfogó kifejezés alatt történő összevonásának lehetőségével is. Az előző kötetekhez képest több változtatást is bevezettünk: a különböző erőszakos cselekmények (gyalázkodás, gyilkosság, sebesítés stb.) mutatózása elmaradt. Ugyanakkor a keresést megkönnyítendő néhány esetben éltünk a bokrosítás lehetőségével (a mutatóban már eddig is így szerepeltek a mérték- egységek, pecsétek, pecsételési záradékok és pénznemek). Mindezek következtében például a halász, kereskedő stb. foglalkozásra, az ács, molnár, szabó stb. mesterségre és a kapitány, officiális, várnagy stb. tisztségre utaló szavakat a foglalkozás, a mesterség illetve a tisztség címszó alatt bontásban találhatja meg mindenki. Ugyanígy jártunk el a különböző adó- és állatfajták, szerzetesrendek tagjai stb. esetében is, ezek az adónem, az állat, illetve a szerzetesrendiek címszó alá lettek összevonva. Összességében igyekeztünk egyszerűbbé tenni a keresést a mutatóban.

A társadalmi és művelődési rétegződésre történő utalások közül, amint az az előző kötetekben is történt, elmaradt a mester szó kiemelése, mert az adatok tömegében ellenőrizhetetlen, hogy mikor jelöl társadalmi rangot és mikor iskolázottságot.

Egyes ritka és érdekes latin vagy vulgáris kifejezések a mutatóban az oklevélben szereplő alakjukban (is) szerepelnek.

A betűrendbe sorolás magyar szabványa mechanikus sorolást ír elő. Ez az oka annak, hogy egyes esetekben logikailag együvé kívánkozó fogalmak elválnak egymástól, jóllehet igyekeztünk ezek számát minimálisra csökkenteni.

A szabványtól olyan módon tértünk el, hogy a többjegyű kezdőbetűt (cs, zs) a szigorú betűrendből, amely más esetben érvényesül, kiemeltük. Ugyanakkor a gépi rendezés érdekében - főként az ismétlést jelentő gondolatjelek között - elhagytuk az írásjeleket és névelőket.

A személyneveknél a de elöljárószót a besoroláskor nem vettük számításba.

A név- és tárgymutató számai a regeszták és oklevélkivonatok tételszámai. Az 1424. évi pótlás tételszámai (a XI. kötet tételszám/a) az adott címszónál mindig az első helyen szerepelnek.

Dőlt betűvel jelzi a mutató az eredeti helyesírással, betűhíven szereplő címszavakat.

A mutatót C. Tóth Norbert készítette.

A mutatóban alkalmazott rövidítések

cs.

= családnév

kir.

= király

f.

= folyó

m

= megye

h.

= helység

nb.

= nembeli

hh.

= hiteleshely

NRB

= Német-római Birodalom

id.

= idősebb

opp.

= oppidum

ifj.

= ifjabb

P= patak

kh.

= keltezési hely

pr.

= prédium

kér.

= kerület

v.

= város (civitas vagy egyéb)