Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013)
1425
184 1425. április 30. pedig idézze a szlavón bán körösi széke elé alkalmas időpontra, a káptalan pedig ugyanoda tegyen jelentést. Kijelölt királyi emberek: Stephanus de Arán aule nostre familiaris per nos ad id specialiter de curia nostra deputatus et transmissus, Michael f. Pethew de Molykovcz, Nicolaus Castelan de eadem, Ladislaus de Themerye, Nicolaus f. Thomad de Thomadouch, Petrus de Chapoloucz. Átírta a csázmai káptalan 1425. jún. 6-i privilégiumában: 616, amelyet Zs. 1426. jan. 24-i privilégiumában írt át. DL 43654. (Múz. törzsanyag, Illésházy-gyűjt.) - Bakács: Pest m. 387/1446. sz. 464 Ápr. 30. Buda. Zs. Szabolcs megye hatóságához. Tartsanak vizsgálatot Káliói Lökös Miklós panaszára, amely szerint testvére, Lökös István ellen Káliói Szaniszló fia: János a királyi kúriában az országbíró előtt főbenjáró ítéletet eszközölt ki, de a vesztes fél birtokrészeinek becsűje előtt a felek között Bátori Szaniszló fia: István és György fia: Antal, Szakolyi Bereck, Meggyesi István fia: Zsigmond és Jánosi Kántor László fogott bírák egyezséget hoztak létre, hogy Miklósnak böjtközép 8. napján (márc. 21.) a váradi káptalan előtt 200 újforintot kell kifizetnie az ítélet fejében. A határnap előtt viszont a fogott bírák egy újabb egyezséget hoztak közöttük létre, hogy Miklós csak később tartozik fizetni, a bírák a két fél okleveleinek átvizsgálásával fogják eldönteni a birtokok megosztását, és hogy a döntést elfogadni vonakodó fél 400 újforintban marasztalható el, ellenfele pedig ennek erejéig elfoglalhatja és használhatja bodolói birtokrészét. Döntésükről registrumot készítettek, amelyet mindkét fél megpecsételt és átadták Miklós fiának, Lökös Jánosnak, aki viszont a váradi káptalan kötelezvénylevelét adta át a 200 újforintról a bírák egyikének, Szaniszló fiának: Istvánnak. A feleknek böjtközép nyolcada utáni pénteken (márc. 23.) kellett volna a megye előtt érvényesíteni a megállapodást. János azonban nem ment el, hanem kijelentette, hogy az egyezséget nem tartja meg. A registrumot viszont most is magánál tartja. Kijelölt királyi emberek: Rakamazi Balázs, Szakolyi Hodos Miklós, Szalmádi Beke, Perkedi Imre, Sényői Balázs és István, Bákai Imre, Apagyi Fülöp és László, Ramocsaházai László és Egyed, Apagyi Bálint. - Szabolcs II. 369. sz. (Átírta Szabolcs megye 1425. júl. 28-i oklevelében: 883. DL 54457. - Kállay cs.) 465 Ápr. 30. (in Sams, f. II. p. Georgii) Sygra-i Pocz fia: Péter fia: Mihály mester, Rosgon-i János (magn.) főkincstartó Sáros megyei alispánja és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy amikor unacum assessoribus nostris nobilibus comprovincialibus comitatus predicti pro tribunali sedentibus et unicuique litigantium iudicium et iustitiam facere volentibus személyesen megjelent előttük György-nap utáni hétfőn (ápr. 30.) Malom- falwa-i János diák mester felesége: Ilona (nob.) leányával: Erzsébettel és tiltakozott az ellen, hogy Malomfalwa-i Balázs fia: János fia: Mihály Malomfalwa-n lakó jobbágyai uruk és Salgo-i Péter engedélyével és parancsára éjjel fegyveresen és hatalmasul a panaszos ottani házára törve predictam filiam suam Elizabet in facie et manu una, Iohan- nem dominum et maritum ac Anthonium filium suum sagitarum ictibus ac aliis vulneribus letaliter sanciassent potentia mediante. - A tiltakozást hallván Gergellaka-i János fia: Jakab a többiek közül felkelvén erre megjegyezte: ne fere predicta puella Elizabet predicta vulnera sua in predictis facie et manu facta in thabernis sibi invenisset. - Ezt hallván a mondott Erzsébet hajadon azt követelte, hogy bizonyítsa állítását, mire Jakab bírói felszólításukra beismerte, hogy erre nem képes. Nos vero ad prefatos nobiles comprovinciales committentes se, in quibus idem Iacobus previa ratione contra ipsam puellam Elizabet convictus haberetur, semoti a sede nostra iudiciaria unanimi tractatu per interveniendam ad sedem predictam unanimiter et concorditer dixerunt ipsum Iacobum contra ipsam puellam Elizabet propter verba sua turpia illata in tribus marcis convicisse, que puella Elizabet de iudicio predicto contentari nolebat, sed in curiam domini nostri regis causam iudicando et fine debito terminando transmitti postulavit.
