Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
80 Kán nb. Gyula fia László 1244 (márc. 23. előtt) - Győr patronatus in monasterio anted icto, et de consilio consociorum suorum adiudicasset eisdem et eorum heredibus. Prefato vero Opour comiti et eius heredibus super ipso patronatu perpetuum silentium imposuisset. A keltezés szűkítése László nádori tisztségének elnyerése alapján történt. Az átíró oklevél arról híres, hogy ebben őrződött meg az 1061. évi zselicszentjakabi alapítólevél (interpolált) szövege. Az oklevél teljes tartalmát ismerteti (az 1061-i oklevél átírásával együtt): Kumorovitz 1964. 51-59. (László nádor oklevele: 59.). Az ítélet során László nádor említi Bertalan veszprémi püspök szintén 1242-ben kiadott oklevelét, amelynek döntését tulajdonképpen ő is jóváhagyta. Az oklevél (amelynek tartalmi átírása László oklevele előtt található) kissé részletesebben szól a nádori oklevél szereplőiről, így rövid regesztáját ismertetjük. Eszerint per támadt Apor nb. Apor (Opour comitem de génére Opour) és Győr nb. Péter és fia: Dezső, István fiai: Mór és Konrád, és Saul mester, valamint más, e nemzetségbeli nemesek közt (nobiles viros Petrum, Desiderium filium eiusdem, Mour, Conradum filios Stephani, magistrum Saulum et alios de genere Gerur) a zselicszentjakabi monostor patronátusa ügyében (super iure patronatus monasterii S. Jacobi de Selizio). A pert IV. Béla elé vitték, ám ő - mivel lelki ügyről volt szó (causa ... mere fuisset spirituális) - a veszprémi püspökre bízta az ítélkezést. A püspök úgy találta, hogy a monostor kegyurasága a Győr nembelieket és utódaikat illeti, Apornak és utódainak örök hallgatást parancsolván. A tartalmi átírás nagy részben szó szerint megegyezik a nádori oklevél tartalmi átírásával, különösen az ítéleti résznél. Bár olyanokra ügyeltek, hogy míg a nádor az ítélőtársainak a tanácsára (de consilio consociorum suorum), addig a püspök egyháziak tanácsa segítségével (de consilio fratrum suorum) ítélt, de a mondat többi része teljesen azonos. Ez természetesen nem veti föl a hamisítás gyanúját egyik esetben sem, egyszerűen csak Szepesi Jakab ítéletlevelében ugyanazon szavakkal adták vissza két hasonló oklevél tartalmát. Mivel László oklevelében hivatkoznak Bertalan ítéletére, ezért vagy arról lehetett szó, hogy a püspöki döntéssel elégedetlen Apor nb. Apor újra megkereste a királyt, aki ezúttal a nádorhoz küldte a feleket. Vagy - ami valószínűbb- a pernyertes fél egy világi hatóságnál is meg szerette volna erősíteni az ítéletet, ezért ők mentek vissza Bélához, aki nádorára bízta az ügyet. A pervesztes Apor már feleslegesnek is látta megjelenni, ezért nem is ment el a kijelölt határnapra (ha ő kezdeményezett volna, akkor nagyobb valószínűséggel jelen lett volna ő is). Zsigmond 1422-i átiratában őrződött meg IV. Béla 1243. máj. 14-i oklevelének a tartalmi átírása (RA 741.), amelyből kiderül, hogy Apor ispán ígéretet tett, hogy a zselici egyház patronátusi jogát és a birtokait átengedi a Győr nemzetségnek. Jelen perről (és a Győr nemzetségről) lásd még C. Tóth 2001. 60. 67- (Ladislaus Dei gratia palatínus et comes Symigiensis): a király szentiváni (de Scentiuan) udvarnokaira az éjszaka csendjében latrok törtek rá, elra-
