Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Tornaj nb. Dénes

73

Kiadása: CD IV/1. 138-140. (hiányos); ÁÚO II. 94-95.; PRT I. 763-764.; CDS II. 35-36.; CDB 1/178. sz.

Az év szűkítése IV. Béla 1239. márc. 20-i oklevele (RA 655. sz.) alapján történt, amelyben Béla is írásba foglalta ugyanezt az ítéletet. A két oklevél között nagyon sok szövegbeli egyezés található, lényegében ugyanazokból a panelekből vannak összerakva, ám a királyi oklevél szövegezése rövidebb, bizonyos dolgokat kihagyott, és az ügy sorrendjét is átvariálta kissé, tkp. Dénes oklevelének a szövege, kihagyásokkal. Ez alapján úgy tűnik, hogy a királyi oklevelet a már megszövegezett nádori oklevél alapján állították össze, mintegy lerövidítve azt, így Dénes oklevele nem sokkal Béla március 20-i (Xlll ka- lendas Április) levele előtt keletkezhetett, esetleg ugyanazon a napon. Az itt említett Szent István oklevele az 1001-re keltezett pannonhalmi adománylevél, amelynek a későbbi záradékában ott szerepel Wag neve (DHA 1. 41.). Szent László említett oklevele az 1093-95 körüli pannonhalmi összeírás, amelyben szintén szerepel Vag (DHA I. 301.). Az említett „utánuk következő" királyok levelei vsz. II. Béla oklevelét jelentik, amelyben megtalálható a Vág-Sala azonosítás, azzal a megjegyzéssel, hogy a területeket a pozsonyi várhoz tartozó jobbágyok és népek zaklatják („disturbarent iobagiones et populi, qui pertinent ad ipsum castrum Posonium" MES I. 98.). Az oklevél, amelyet 1213-ban is bemutattak Sala kapcsán, egyébként nem véletlenül emeli ki a pozsonyi és a nyitrai várnépek zaklatását: ugyanis hamis, és ennek az időszaknak a pereihez készült 1210 körül, de mint látjuk, jelen esetben is felhasználták „bizonyításra" (lásd RA 66. sz.; PRT 1. 795.).

_______________________________________ 60

1239- (Dionisius Dei gratia palatínus et comes de Zounuk): a fehérvári egyház és a pannonhalmi Uros apát és konventje között nagy perlekedések voltak a tized ügyében, amelyet sokan megvizsgáltak, végül a felek megegyeztek abban, hogy Bogát (Bagat-Bagath) falu 3 másik faluval a szentmártoni monostor tulajdonába kerül aszerint, ahogy ezt a felek egyezséglevele (in litteris partium pactualibus) tartalmazza. De a falu népei nyakasul ellenállván feljebbvalóiknak, az uruk által kirótt szolgálataikat nem teljesítették. Az apát és a konvent a királyhoz és nádorhoz ment panaszra, és [IV. Béla] király az egyház más ügyei mellett ezt is a nádori külön bíróság elé (speciali nostro ... iudicio) utalta. A kitűzött napon az apát és testvérei, ill. Bogát falu népei megjelentek színe előtt, és jóllehet a népek kérték, hogy azokat a régi szolgálataikat teljesítsék, amelyet a fehérvári egyháznak is tettek, az apát és a népek a nádor ülnökeinek jóváhagyásával kiegyeztek, és a nádor a király hatalmából a következőképp rendezte el ezen népek helyzetét, szolgálatát és szabadságát. 1) évente földadóként (pro tributo térré) fizessenek apátjuknak 6 márkát és javaik után a jog szerinti tizedet, ahogy az összes somogyi. 2) az apát senkit nem küldhet egyházi követségbe (pro legationibus sue ecclesie) a falusiak közül, hacsak éppen a saját ügyükben eljárván nem tartoznak menni. 3) a falu Szent Imre-egyháza (ecclesia ... Sancti Henrid) felett az apát és utódai rendelkeznek, ahogyan ők akarnak, a