Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Tomaj nb. Dénes fia Dénes

63

mutatta be [RA 29. sz.]. A nádor megvizsgálta mindkét fél okleveleit és okiratait, és az ellenfél oklevele a szentmártoni apát egyetlen oklevelének sem mondott ellent, hanem inkább megerősítette azokat, és később ugyanazon népek vallomásából, és a neki pecsétjük alatt írásukat elküldő környékbeli nemesek tanúságából és még személyes esküjükből is megtudta, hogy a fentebb mondottak Szent Márton monostorához tartoznak. Ezért a nádor visszaadta a földet, a Tiszát a föld teljes hosz- szában és szélességében, a Tiszán túli részt a teljes nádassal és a Szent László oklevelében is említett Miroht halastavat a szentmártoni monostornak, és birtokba iktatta a királyi poroszló: Albeus mester, nyit- rai főesperes és esztergomi kanonok által. Datum anno Domini M° CC° XXX0 septimo.

Eredeti: 23,9 * 15,3 cm, pecsétje hiányzik - PBFL Konventi levéltár, Caps. 5. Z (DF 206975.)

Átírta: IV. Béla 1237. dec. 4. (RA 629. sz.): PBFL Konventi levéltár, Caps. 34. M (DF 206971.)

Említi: Pannonhalmi Regisztrum (DF 208315.)

Kiadása: ÁÚO II. 71-72.; PRTI. 756-757.; CDB 1/171. sz.

Regesztája: MESI. 325. (lat.); CDS II. 21. (lat.)

Fordítása (részbeni): PRT I. 329-330.

___________________________________________ 49

12

37- (Dionisius Dei gratia palatínus et comes de Zounuk): a pannonhalmi egyház (ecclesie Sancti Martini de sacro monte Pannonié) Ság (Sag) faluból való 16 háznépe fiaikkal és rokonaikkal együtt az egyháztól függetlennek állították magukat. A neveik a következők: Vocha és fia: Vöt, Pousa a fiaival, Nuhu a fiaival, Chepan, Martunus és fivére: Erev a fiaikkal, Chede és fivére: Pál, Zumbot, Chaba három fivérével, Bence a fiaival, Pouca, András és Vrlav. Uros szentmártoni apát a nádor által mellé adott poroszlóval a színe elé rendelte őket, azt állítva, hogy ők az egyházhoz tartoznak. Azok azt felelték, hogy egykor szabadok voltak, és magukat és földjeiket saját akaratukból vetették az egyház fennhatósága alá. A nádor mindkét felet meghallgatva úgy ítélt, hogy ha Ibrahin, a mondott egyház officiálisa esküt tesz, akkor a mondott emberek kerüljenek vissza a korábbi helyzetükbe. Mikor pedig a kitűzött helyen és napon Ibrahin hozzákezdett volna az eskütételhez, a mellette álló mondott emberek nem akarták, hogy esküt tegyen, miként ez a nádori poroszló jelentéséből és ugyanezeknek a nádor előtt tett vallomásából kiderült. Ezért egyeseket közülük fejük lenyírásával büntetett, és őket a földjükkel együtt poroszlója, Rosd nb. tahi (de Toh de genere Rusd) Dénes által visszahelyeztette abba a korábbi szolgálatba, amelyben voltak. Datum anno gratie M° CC° XXX0 septimo.

Eredeti: 20,9 « 13,4 cm, vörös-arany-barna selyemfonaton függőpecsét töredéke - PBFL Konventi levéltár, Caps. 1. C (DF 206973. ill. DF 283842.), 18. sz.-i másolata: Győri Egyházmegyei Levéltár, Győri Székeskáptalan Magánlevéltára, Pápoci prépostság: TH 9. 803. (DF 278270.)

Tartalmilag átírta: Szécsi Miklós országbíró 1356. máj. 20.: PBFL Konventi levéltár, Caps. 1 D (DF 207227.), ezen oklevél 18. sz-i másolata: Győri Egyház-