Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Ampod fia Dénes

45

a nádornak mint helyettesének (vice sua) meghallgatásra és a végső határnap kitűzésére. A kitűzött határnapon meghallgatván a feleket Rubinus saját jogára hivatkozva kérte vissza a földet, mivel azt a nemzetsége régtől fogva lakja és műveli, ám Péter comes nemzetsége erővel elfoglalta és tulajdonában tartja. Ezzel egyidőben bemutatta a nádornak Szent István, [I.] Belyn Béla és más utódaiknak eredeti okiratait (instrumentis autenticis indite memorie Beatissimi Stephani et Bela Belyn condam regum illustrium regni Hungarie, et aliorum ipsis succedentium co- ram nobis productis). Ezzel szemben Péter a nádor által igaznak ítélt okleveleket igyekezett semmisnek mondani és érvényteleníteni. Ám egyetlen hiteles oklevelet sem tudott bemutatni, és a vizsgálat során odarendelt Dráva és Száva közti előkelők (proceres inter Drauum et Zauum commorantes) nem bizonyították az ő részesedését, hanem teljesen ellentétesen nyilatkoztak, így ellenvetésének helyt adni nem lehetett. Péter megértvén ügyének vesztes voltát, a nádor ítélete után eltávozott, ám a király ismét a nádori ítélőszék elé küldte őt vissza. Noha a nádor köteles lett volna ítéletet mondani, hírnevének megóvása érdekében (ad maiorem tarnen cautelam fame nostre precavendam) mindkét felet a király elé állíttatta ugyanezen ügyben, sorjában előadta az érveiket, és megmutatta Woyk fiainak okiratait, amelyek révén a zsupánságukat vagyis kenézségüket gyakorolják azon föld felett (litteralia instrumenta filiorum Woyk, quarum vigore spanatum siue knezeatum in iám fata terra tenuissent). És mikor a két fél a király előtt hosszan vádolta egymást, Péter kifogyott a Rubinus elleni vádakból, amelyből azt találta a nádor, hogy hamis vádló. Ám a király, és sokan mások kérésére (séd ad petitionem domini regis et nostram et aliorum quam plurium) úgy döntött, hogy Rubinus engedje el Péternek a bírságot, amit megérdemelne, és mivel a jószomszédság jobb mint a jogtalanság, és hogy minden viszály, különösen a föld ügyében, megszűnjön, a következő egyezségre jutottak. Péter átengedi Rubinusnak és a nemzetségének örökjogon birtoklásra a föld azon részét, amely felett a Woyk nemzetséghez tartozó Keresztúr (Keresthwr) falu van, telkeivel, szántókkal, a falvaival és a libertinus-okkal és tartozékaival egyetemben, a saját lefektetett határjelei közt. A föld másik felét pedig, amely felett Megeriwch falu fekszik, Rubinus engedi át Péternek és nemzetségének örökjogon való birtoklásra, telkeivel, szántókkal, falvaival, libertinus-okkal egyetemben, ugyanazon feltételekkel és formában, ahogy az előző esetében történt. És ha a felek közül valaki a részét a földből eladni vagy elidegeníteni akarná, vagy a pert tovább folytatná, annak az osztályrésze tárgyalás nélkül a másik fél tulajdonába kerüljön át örökös birtoklásra, és még 200 ezüstmárkát (ducentas marcas argenti) tartozzék a másik félnek fizetni. Amelyről a jelenlévők a távollévő rokonaikkal együtt megegyeztek a nádor és a király színe előtt. Viszont a nádor számára nem volt egyértelmű a mondott föld mérete, ezért kiküldte a nemes Zochud comest, aki a király akaratából Woyk fiainak a részét új határjelekkel elkülönítette a föld másik felétől. Visszatérve a nádorhoz elmondta, hogy az ott lakó szomszédok színe előtt a föld, vagyis Keresztúr falu határait körbejárta aszerint, ahogy a lakói által volt felosztva, és határ-