Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Mojsfia Mojs

149

1270 (máj. 18. után) -Igal

Regesztája: Knauz 1865. 59. (119. sz.); UDS I. 108. (nem.)

Fordítása: DIR II. 129-130. (román)

Az oklevélre lásd Zsoldos 2010a. 75.

___________________________________________ 155- (

Nos Moys palatínus et comes Supruniensis ac iudex Cumanorum): a Ka- zsok (Cosuc) nevű helyen élő hospesei szabadságát kiváltságlevelében a következőképpen erősíti meg: 1) évente a nádornak minden egyes telek (mansio) után harmadfél pondus-t (tertium medium pondus) fizetnek, és a falu elöljárójának (maior vilié) egy forgalomban lévő friesachi dénárnak megfelelő dénárt (unum denarium currentem pro Frisaticó). 2) évente egyszer kötelesek a nádort vendégül látni, és a konyhájának egy hároméves ökröt vagy egy nagy sertést, 10 tyúkot és két ludat kell adniuk, továbbá bort is adniuk kell, ha olcsón jutnak hozzá, akkor 10 köbölt (

cubulos), ha drágábban, akkor ötöt, illetve elegendő kenyeret. 3) ha a faluban hosszabban kell időznie a nádornak, akkor neki és az övéinek házakat (domos) kell rendelkezésre bocsátani, ám azokat, amelyek a nádor és övéi számára szükségesek, igazságos áron szerzik be. 4) a nádor vetésének a learatására senki közülük nem kényszeríthető, csak saját akaratukból. 5) a nádor senkit közülük nem küldhet követségbe, csak ha az ebéd órájáig (usque horam prandii) célhoz ér. 6) ha egy hos- pes örökös nélkül halna meg, minden vagyonát (omnes suas facultates) bárkire szabadon ráhagyhatja. 7) ha valaki el akarná hagyni közülük a helyet, akkor az építményei, ti. az udvarhely (curia) és házai eladása után a megkapott engedéllyel fényes nappal szabadon távozhat, minden ingó vagyona épségben hagyásával. 8) ha valakit megbírságolnak, csak 60 dénárt fizessen, többet nem. 9) ha valaki közülük viszályba keveredik a hospestársával, és rárontva megverné, ahány lépést tett meg a támadó a házától a megvertnek a házáig, ugyanannyiszor hatvan dénárt kell fizetnie büntetésként. 10) ha valaki karddal sebesítené meg a másikat, ahány hüvelyknyit (pollices) nyomott be a karddal a sebesítő, annyiszor 60 dénárt fizessen. 11) ha valaki késsel (cultello) sebesítené meg a társát, a kezét a mészárszéken (in macello) késsel kell átszűrni. 12) ha valaki a másikat megölné, öljék meg őt is. 13) ha valaki a másik kezét vagy lábát levágná, ugyanúgy büntessék őt is. 14) a hospesek közti lopási és vérontási ügyeket maga a nádor tárgyalja, de a bírság kétharmad része legyen csak a nádoré, az egyharmad rész a falunagy (villicus) jogába jusson. Datum in Igol anno Domini M° CC° septuagesimo.

Eredeti: 32,5 » 16,5 cm, hártyája szakadt és vízfoltos, függőpecsétnek való bevágásokkal - DL 744. (Kincstári levéltárból, MKA, Acta ecclesiastica ordi- num et monialium, Poson 63. 2.)

Kiadása: CD V/l. 79-81.; Endlicher 1849. 520-522.; Solymosi 1998. 225-226.

Fordítása: Léderer 1964. 299-300.; Bolla-Rottler I. 134-135.; MK I. 382.

Mivel Mojs V. István nádora volt, ezért oklevelének kelte IV. Béla halála (1270. május 3.) utánra kellett essen. Az oklevél keltét némi fel- tételezéssel kitolhatjuk május 18. utánra is, mivel május első felében