Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Kemény fia Lőrinc

145

1268

1268- (Laurentius palatínus et comes Symigiensis): amikor őt Béla király Somogy megyébe küldte az udvarnokok, várnépek, királynéi népek és más szolgáltatónépek által elfoglalt nemesi birtokok és jogok visszavételére, 5 nemest rendelt ki ugyanezen megyéből a nádor mellé ítélőtársul, ti. Ysip fia: János ispánt, Deers fia: Istvánt, Juharus fia: Gergelyt, kovásznyai (de Kuazna) Kozmát és viszlói (de Vyslou) Tamást, akik az Úr életadó szent keresztfáját megérintvén a királynak megfogadták, hogy nem mást, csak a szolgáltatónépek által érdemtelenül elfoglalt nemesi jogokat állítják helyre, másodsorban a nádornak is megesküdtek ugyanerről fiaik fiaira, a szentséges ereklyéket és az evangéliumot megérintvén, és a nádor ezen biztosítékkal indult végrehajtani a királyi parancsot. A saját és társbírái színe előtt Domonkos fiai: Sándor és Pál elmondták, hogy a királyné márcadói (de villa Marchodov) népei az ő Szentgyörgy (Sengurg) nevű másfél ekényi - mint erről a nádor személyesen is meggyőződött - öröklött földjüket erővel elfoglalták, és azt vizsgálat által visszakérik maguknak. Mikor a nádor a vizsgálatba belekezdett, meg akarta tudni, hogy a föld tényleg az ő öröklött birtokuk-e, ezért Sándort, Pált és fivéreit a saját és fiaik fiainak a nevére tett esküre kötelezte. Miután az eskü révén megbizonyosodott, hogy a föld tényleg az ő öröklött birtokuk, visszahelyezte őket örökjogon való birtoklásba, és felemeltette a föld határjeleit, a következőképpen: egy Yztizal nevű árok, egy bykfa nevű fával; egy naar fa; egy körtefa; egy, majd még egy gertan nevű fa; egy cseresznyefa; egy síkság (planicies); az Yztizal folyó, amely mentén körbeér. Datum per manus magistri Se- bastiani cantoris de Posoga, et canonici Albensis, prothonotarii nostri, anno Domini millesimo duccntesimo sexagesimo octavo.

Eredeti: nem fellelhető

Kiadása: ÁÚOIII. 184-185. (ex őrig.)

Regesztája: CD VII/5. 355-356. (Ex analectis Alexandri Gyurikovics)

Az oklevél ugyanabba a csoportba tartozik, mint Lőrinc egyéb ilyen tárgyú diplomái. Wenzel Gusztáv okmánytárában a következő forrásmegjelölés olvasható: „Eredetie bőrhártya, mellynek alul fölhajtott hasadékaiból hat pecsét függött, de elenyészett. Másolta Horvát István. Erdy." Ugyanez a jegyzet található egy másik, szintén DL-DF jelzet nélküli, és a DL 40072. jelzetű oklevél közlése után is (151. sz. és 147. sz. regeszta).

___________________________________________ 150- (

Laurentius palatínus et comes Symigiensis): amikor őt Béla király Somogy megyébe küldte az udvarnokok, várnépek, királynéi népek és más szolgáltatónépek által elfoglalt nemesi birtokok és jogok visszavételére, 5 nemest rendelt ki ugyanezen megyéből a nádor mellé ítélőtársul, ti. Isyp fia: János ispánt, kovásznyai (de Koazna) Kozmát, Juharus fia: Gergelyt, Deers fia: Istvánt, és viszlói (de Wyzlou) Tamást, akik az Úr életadó szent keresztfáját megérintvén a királynak megfogadták, hogy nem mást, csak a szolgáltatónépek által érdemtelenül elfoglalt nemesi jogokat állítják helyre, másodsorban a nádornak is megesküd-