Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Kemény fia Lőrinc

143

1268

Grab nemzetségénél és birtoka nevénél az oklevél épp szakadt (az egyik esetben a szóvégi .. .lt-t, másik esetben egy szó eleji La-be- tűket lehet csak kivenni). Ám más forrásokból tudjuk, hogy Somogy megyében egy I.ápa nevű birtok a Rátót (Rathold, Rathold) nemzetség birtokában volt (AÚO XII. 383., lásd még Csánki II. 624.). Az oklevéllel kapcsolatban lásd még a 146. sz. és az 148-151. sz. regesztákat. Az oklevél pecsétjeivel kapcsolatban lásd a 148. sz. reg. kommentárját.

___________________________________________ 147- (

Laurentius palatínus et comes Symigiensis): amikor őt Béla király Somogy megyébe küldte az udvarnokok, várnépek, királynéi népek és más szolgáltatónépek által elfoglalt nemesi birtokok és jogok visszavételére, 5 nemest rendelt ki ugyanezen megyéből a nádor mellé ítélőtársul, ti. Isip fia: János ispánt, kovasznyai (de Kuazna) Kozmát, Dirs fia: Istvánt, Iharus fia: Gergelyt és viszlói (de Vislov) Mortunus fia: Tamást, akik az Úr életadó szent keresztfáját megérintvén a királynak megfogadták, hogy nem mást, csak a szolgáltatónépek által érdemtelenül elfoglalt nemesi jogokat állítják helyre, másodsorban a nádornak is megesküdtek ugyanerről fiaik fiaira, a szentséges ereklyéket és az evangéliumot megérintvén, és a nádor ezen biztosítékkal indult végrehajtani a királyi parancsot. A saját és társbírái színe előtt ellyei (de Elya) nemesek: Ipolit ispán és fiai: Ugra, Miklós, Valent [!] és Ipolit elmondták, hogy a bárdi (de villa Bard) udvarnokok jobbágya: Boda az ő Bárd nevű örökölt földjüket erővel elfoglalta, és azt vizsgálat által visszakérik maguknak. Amikor a nádor a vizsgálatba belekezdett, meg akarta tudni, hogy a föld tényleg az ellyei nemesek örökölt birtoka-e, ezért őket személyesen a saját és fiai fiainak a nevére tett esküre kötelezte. Miután az eskü révén megbizonyosodott, hogy a föld tényleg az övéké, visszahelyezte őket örökjogon való birtoklásba, és felemeltette a föld határjeleit, amelyek a következőek: Barduuelg nevű víz; Kutsov nevű völgy; a Kutsov völgy kapuja (caput) a bárdi várnépek földjénél; egy út a somogyi várnépek (civitas Symigiensis) földjénél; egy nagy út; egy Horhfw nevű helyre vezető út; Horhfw caput-jánál egy út; Hydus nevű víz; egy berch-nek a lába (caput) a Virtus falu földjénél; egy Wertishurh nevű hely; egy völgykapu a bárdi udvarnokok földjénél; egy mező; egy völgy széle, körtefákkal; a Hidus vize, körte- és gyümölcsfákkal; egy hely, ahol a Dumbul híd(já)tól (de ponté Dumbul) folyó víz beletorkollik a Hydus-ba; a bárdi várnépek és udvarnokok földje, és ott körbeér. Datum per manus magistri Sebastiani cantoris de Posoga, et canonicy Albensis, protonotarii nostri. Anno Domini millesimo ducentesimo sexagesimo octavo.

Eredeti: 38,7 * 19,5 + 4,3 cm, díszes L-kezdőbetű, hártyáján négy pecsétnek való bevágásokkal, továbbá egy hártyacsíkon és egy vörös-zöld-arany selyemfonaton függő töredékes viaszpecséttel - DL 40077. (Gyűjteményekből, Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag, Horvát István)

Átírta: I. Károly 1324. okt. 18. (AOkl VIII. 445. sz.): DL 40458. (Gyűjteményekből, Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag)

Kiadása: ÁÚO III. 190-192. (hibáit javítja: Kubinyi 1867. 59.)