Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
106 Rátát nb. Domonkos fia Roland Eredeti: kb. 34,5 * 27,1 cm, jobb széle teljes hosszában sérült, pecsétje zsi- nórostól hiányzik - Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Niczky család 4603. (DF 209105.) Kiadása: HO V. 24-25.; UB1.239-240. Régész táj a: CDS II. 322. (lat.) Az oklevél teljes jobb széle le van szakadva, így minden egyes sora hiányos. A tartalma ennek ellenére jól rekonstruálható, csak egyetlen fontosabb, nem megállapítható része a kelethely (Szovák Kornél Pozsonyt valószínűsítette, megjegyezve, hogy „Vasvár sem zárható ki", lásd Szovák 1989. 312. 37. jz.). Az oklevelet Hans Wagner február 9. utánra keltezte („nach Februar 9."), ám értehetlen, hogy miért, hiszen a dátumformulában „[----] octavis purificationis" látszik, amely csak az i n octavis formává egészíthető ki. Amennyiben utána lenne néhány nappal, akkor post octavas (vagy octavam) állna. Az oklevél dátuma tehát ugyanaz a nap, mint amikor Márton bebizonyitotta igazát. A szövegben említett két bemutatott oklevél közül Pál zalai ispán oklevelét lásd UB I. 220. Az 1248. szeptember 15-i diplomában (amelynek egyébként szintén hiányzik a jobb széle) azt olvashatjuk, hogy az itt nevezett várjobbágyokkal még Márton apja, Artuna pereskedett és nyert pert a malom ügyében. O 1254-re már meghalhatott, ezért vádolták be Roland előtt a fiát, Mártont. így a várjobbágyok szó szerint véve igazat mondtak, amikor azt állították, hogy ők a malom ügyében sosem pereskedtek Pál országbíró előtt Mártonnal, bár a malom tulajdonlásának szempontjából ennek nem volt jelentősége. ___________________________________________ 99 12 55. márc. 11. - Vaska- (Nos Rolandus palatínus et comes Posoniensis): a színe előtt per támadt a tizedek ügyében a pannonhalmi és az óbudai egyház között (inter ecclesiam Sancti Martini de Pannónia ... et inter ecclesiam Beati Petri de Buda), amely során a nádor párbajt ítélt, ám a király kérésére a párbajt visszavonta. A felek végül a nádor engedelmével és fogott bírák közbenjárásával kiegyeztek egymással, amelyről a pannonhalmi apát, Ambrus olvasókanonok, Péter dékán és Sixtus mester: a budai egyház kanonokai számoltak be. Eszerint a budai egyház Somogy megyei szőlőművesei minden egyes mansio után tized gyanánt két kepét (de singulis mansionibus ... singulas binas capecias), míg a budai egyház saját pincéiből a törvényes és szokott tizedet fizetik. A budai egyház pré- diumain lévő szabad emberek pedig az ország szokásjoga szerint kötelesek a tizedet fizetni. Datum in Vaska, feria quinta post Dominicam Letare, anno Domini millesimo ducentesimo quinquagesimo quinto. Eredeti: 26 * 10,3 cm. vízfoltos, hártyaszalagjáról a pecsét hiányzik - PBFL Caps. 33. P (DF 207031.) Említi: Pannonhalmi Regisztrum (DF 208315.) Kiadása: ÁÚO II. 258-259.; PRT II. 293.; Mon Bp. I. 53.; CDB II/23. sz. Regesztája: CDS II. 323. (lat.); Bónis 1997. 339. sz. 100