C. Tóth Norbert: Politikatörténeti források Bátori István első helytartóságához (1522-1523) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 50. Budapest, 2010)
Előszó
8 Előszó várakban elhelyezett katonákkal kapcsolatos elszámolások következnek. Végül az utolsó, XIII. tétel, mintegy keretbe foglalva az egészet, ismét Thurzó Elek főkincstartó személyéhez köthető: a címe szerint ugyan az 1523. évre vonatkozó várható királyi jövedelmek és kiadások összeírása, valójában azonban az elmúlt, azaz a számunkra roppant fontos 1522. évi esztendő valós királyi bevételeit és kiadásait tartalmazó5 jegyzék került közlésre. Jóllehet a számadások és elszámolások közül a III—VI. tétel alattiakat Bónis György,6 míg a III—IV., VI. és IX. tételeket Kubinyi András7 használta már munkáiban, a XIII. számadásról Hermann Zsuzsanna pedig tanulmányt is írt, modern kiadásuk azonban a mai napig nem volt. (Az 1523-as jegyzéket több mint kétszáz éve kiadták már.) Úgy hiszem e számadások közlése nemcsak kiadatlanságuk miatt fontos, hanem azért is, mert véleményem szerint ezek összessége alapján képet alkothatunk az 1522-es év majdnem teljes pénzügyi helyzetéről. A levelek és oklevelek közlési módjáról. A kiadás alapvetően az elfogadott forrásközlési szabályzatok alapján készült, a forrásokat humanista írásmód szerint írtam le, tekintettel voltam az ún. e-cciiidata (?) megjelenítésére is. Néhány eltérésre azonban fel kell hívnom a figyelmet: az u hangot jelölő v/w átírása u- val; a vu hangokat jelölő w átírása vn-val; a v hangot jelölő u átírása v-vel történt. A ci betűkapcsolat és magánhangzó esetében ti és magánhangzó került leírásra. Ugyanakkor meghagytam jónéhány, a levél vagy a számadás írójára valló sajátosságot, nem javítottam az indokolatlan mássalhangzó kettőzéseket (pl. comitiatus), illetve nem egységesítettem ah és eh (pl. mihi/michí) betűk használatát. A tulajdonnevek leírási módján nem változtattam, és természetesen nagy kezdőbetűvel történt átírásuk, csakúgy mint a népneveknek és az abból képzett mellékneveknek (pl. Thureus, Bohemica), a helynevekből képzett mellékneveknek (pl. Moldaviensis, Sirimiensis, Themesiensis, Brassoviensis), valamint nagybetűvel írtam a vallásra utaló fő- és mellékneveket (Christianus, ludeus). A szövegek központozását a mai helyesíráshoz igazítottam, ha volt a szövegben bekezdés, akkor azokat meghagytam, ha nem volt, akkor a hosszabb leveleket magam tagoltam bekezdésekre a könnyebb érthetőség érdekében. A korban szokásos rövidítéseket külön jelölés nélkül feloldottam, ellenben az elsősorban levelekben található és felettébb gyakran szereplő megszólítások esetében jelöltem is azokat: v. d. = v(estra) d(ominatio), v. m. d. — v(estra) m(agnifica) d(ominatio) és v. m. = v(estra) m(agnificentia), illetve ezek különböző variációi. A levelek „külzetén” szereplő címzések külön figyelmeztetés nélkül minden esetben megelőzik a levél szövegét. Filológiai kritikát meglehetősen óvatosan al5Vö. Hermann: Államháztartás. 6Bónis: Finanzwesen 97-101. 7Kubinyi: Szávaszentdemeter 130-132.
