Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424. keltezetlen oklevelek

1424 keltezetlen oklevelek

615

Papíron, amelynek bal és jobb oldala is hiányzik, hátlapján pecsét nyomával. DL 99491. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Pelejthey cs.)

1 Az év leírásánál /anno] eiusdem szerepel.

1556 [1424?]'Jan. 11. (zu Altenburg, am eritag vor Antoni) György szentgyörgyi és bazini gróf levele Pozsony város tanácsához és bírájához, melyben tudatja, hogy felkereste őt óvári híve és szolgája, Martine Franck azzal, hogy a pozsonyiak levelet írtak az óvári bírónak, melyben követelik, hogy Martine Franck rokona, Hanns Franck jelenjen meg elüttük, azon örökség ügyében, amelyet Hans Egrer, pozsonyi lakos Hanns Franck-nak törvényesen odaígért. György arról tájékoztatja a pozsonyiakat, hogy Hanns Franck jelenleg nem tartózkodik Ováron, úgy értesült azonban, hogy hamarosan megérkezik oda. Ezért kéri a pozsonyiakat, hogy az ügyet halasszák el Hanns Franck megérkezéséig, illetve addig, amíg a pozsonyiak elé nem járul, úgy hogy mindebből Franck-nak kára ne származzék.

Gyűrött papíron, pecsételés nyomával. Pozsony város lt. 6520. (DF 274296.) - Bratislava 142/982.

1 Az évszám a gyűrődés miatt nem látszik.

1557 [...] Szentgyörgy. Vészeli György és Orosi Benedek az esztergomi érsekség Szentgyörgy megyéjének szolgabírái előtt Orosi Farkas István egy rétjét Pezeki Kis Jánosnak elzálogosítja. - HO VII. 449. (Bory cs. lt.)

1558 [1424?! Nov. 28.' Buda. Várdai Miklós és Pelbárt levele testvérükhöz, Mihályhoz. Csáki Miklós erdélyi vajda utasította a Bihar megyei alispánokat, hogy monostori jobbágyaiknak adjanak elégtételt a nekik okozott károkért. - Zichy XII. 99., 1415. körüli évvel. (DL 82916. - Zichy cs., zsélyi 3-1359.)

1A levélben nincsen évszám.

1559 Bártfa város levele a tárnokmesterhez, melyben beszámolnak arról, hogy a tárnokmesterhez fellebbező erdővágási (von Reichinvaldt) Michil Wazner 1424. év Jakab-napja utáni szombaton (júl. 29.) Bártfa szokásai ellen vétve megkárosította a várost. A fentnevezett napon ugyanis menekülés közben feltartóztatták Wazner- t s szekerével együtt visszafordították, és miután szállítmánya felől faggatni kezdték, azt válaszolta, hogy az nem más, mint egy kevés szalma. Midőn azonban benéztek a szalma alá, felfedeztek két zsák gyolcsot. Ezután többször is rákérdeztek, hol vásárolta a gyolcsot, de mivel nem kaptak egyértelmű választ, lopással vádolták, amit Wazner tagadott. Fogságba vetették, de Wazner bártfai barátai, akik közül néhányan már nincsenek az élők sorában, név szerint Petit Amthor, Michil Czips, Bartusch Bleicher az esküdtek elé járultak, és kérték, hogy Wazner-t ne sújtsák a tolvajoknak kijáró fővesztéssel, hanem pénzbüntetést rójanak ki, amely pénzösszeget toronyépítésre vagy a várárokra, illetve egyéb hasznosnak vélt dologra fordítson a város. A város fontolóra véve a kérést, úgy döntött, hogy 200 ka- mer golden-t pénzbüntetést vet ki Wazner-re, amelyet a várárok építésére fordított. Tovább nem is gondolt senki az ügyre egészen a jelen pillanatig, amikor is a fentnevezett Michil Wazner panasszal fordult a tárnokmesterhez, s azzal vádolta a várost, hogy az erőszakkal 300 kamer golden-t vett el tőle. A város jelen írásában abbéli reményét fejezi ki, hogy a tárnokmester a leírtak alapján megfelelő döntést hoz az ügyben.