Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

564

1424. november 25.-november 26.

filio Gregorii Nigri, Iwsa filius(!) Johannis, Jausa filius(!) Andree, Stausa, Thomssa, Stephano, Mathia pellifice, Georgio Obran wayda, Andrea dicto Bryda, Johanne, Andrea Brayenowych, Thoma filio Wrasych, Anthonio dicto Urdugh, Georgio fratre eiusdem, Petro, Martino dicto Lwcadyn, Blasio filio Thomssych et Johanne dicto Kokossewych hominibus et iobagionibus suis - Erzsébet-nap (nov. 19.) körül az ő birtokrészükre jőve, bizonyos erdeiket kivágatta, a faanyagot elvitette és földdarabokat foglalt el, továbbá a Pekwr folyón egy malmot építtetett, ott, ahol soha nem volt korábban malom, sem gátak (clausure), per quod factum molendinum eorundem utriusque Pauli in eodem fluvio habitum anichilatum exti- tisset, itt ráadásul embereiket és jobbágyaikat keményen elverette.

Papíron, pecsét látható nyoma nélkül, nem kizárt, hogy néhány évtizeddel későbbi másolat. DL 33871. (NRA 1699-230.)

1400 Nov. 25. Kálló. Márki Antal szabolcsi alispán és a négy szolgabíró jelenti Zs.-nak, hogy a Vajai István (proc. Vajai Ábrahám leleszi levéllel) és Nagy Albert őri officiális (proc. Ráskai Vid fia: János leleszi levéllel) közötti perben úgy ítéltek, hogy utóbbinak esküt kell tennie arról, hogy ez évben nem István, hanem ura földjéről szállította el a több, mint 100 kepét kitevő gabonatizedet. Mivel Albert ügyvédje az ítélettel nem elégedett meg, az általa bemutatott királyi levélre a pert átteszik a királyi kúriába vízkereszt nyolcadára. - Szabolcs II. 97/356. (DL 97029. - Vay cs., berkeszi.)

1401 Nov. 25. (in Kapos, sab. a. Andree) Isske-i László ungi alispán és a szolgabírák előtt Helmech-i Ferenc szolgabíró azt a bevallást tette, hogy az ő jelenlétében Se- rethwa-i Ramocha Dénes és más ugyanonnan való nemesek tiltakoztak, hogy Chazloch-i Mihály Geyech birtok erdeiből jogtalanul elhajtatta jobbágyaik sertéseit, majd mikor ezen erdőkbe ment per adductionem ipsius Michaelis, itt neki makkokat mutatott, mondva, hogy a neki okozott károk fejében hajtatta el a sertéseket.

Papíron, a hátlapján három pecsét nyomával. DL 54410. (Kállay cs.)

Nov. 25. után. Buda. Csetneki László, a felhévízi keresztesek kormányzója, Cékei Márton borsodi ispán, Necpáli László trencséni kapitány és Agárdi Tőke Péter királynéi tárnokmester mint a királyné megbízottjai a körmöcbányaiak és Farkas Dénes zólyomi vámagy közti nézeteltérésekben ítéletet hoznak. - Wenzel: M. orsz. bányász, tölt. 48. (töredék) - A benne lévő személyek tisztségviselési ideje alapján az oklevél az 1430-as évek közepén kelt. Vö. Engel: Archontológia passim.

1402 Nov. 26. (sexto Kai. Decembris) Zs. emlékezetül adja, hogy Kanisa-i Miklós néhai tárnokmester fia: János (egr.) a maga, nagybátyja (patruus): Kanisa-i Lőrinc fia: János fia: István egykori ajtónállómester (magn.) és fia: László nevében bemutatta az ő pátens, jelenlegi magyar királyi nagypecsétjével hátul ellátott, 1424. jún. 21-én kelt oklevelét (728), amellyel hozzájárult Symontornya várnak és tartozékainak Saarwar várért és uradalmáért, Ozora-i Pipo temesi ispánnal (magn.) történő cseréjéhez, a másik pedig a vasvári káptalan chirographált, 1424. aug. 5- én kelt privilégiálisa (921) Saarwar vár és a hozzá tartozó mezővárosok, birtokok, erdők, vizek és más haszonvételek Kanisa-i István, János és László meg örököseik részére történő iktatásáról, kérve, hogy ezeket az okleveleket privilégiális oklevelébe foglalva erősítse meg a részükre. Ezt szolgálataikra tekintettel mera auctoritate regia et potestatis plenitudine ac ex certa scientia nostre maiestatis, necnon