Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

510

1424. november 12.-november 13.

Ethey birtokait elválasztó sarok határjelet (metam angularem) elpusztította és a határjel közepén lévő tölgyfát gyökerestül kitépette és consignationes metarum,

quas protunc vice et [

..........] Strigoniensis in reambulando versus fluvium Nitra

de

scendentes in pluribus locis fecissent, similiter dissipantes magnam partem s[ilvarum et terrarum] arabilium a quadam valle ibidem habita incipiendo ad dictam possessionem Izbegh pertinentem occupassent et ad dictam possessionem ipsorum Sario vocatam aplicassent az érsek kárára. Eltiltja ezért Miklóst és anyját az említett határjel elpusztításától és a fa kiásásától, et detentione dicte par[tis ea- rundem] silvarum a prescripta valle incipientis [...] ad dictam possessionem Izbegh et viam magnam de dicta Ethey penes eandem possessionem Izbegh [.........

adija

centium, haszonélvezetétől és az ezek birtokába történő bekerüléstől.

Csonka, lyukas papíron, a hátlapon pecsét nyomával. Prímást lt„ Acta Radicalia L-54. (DF 248404.)

1279 Nov. 13. (in Wissegrad, 39. die oct. Mychaelis) Garai Miklós nádor azt a pert, amelyet a nyulakszigeti apácák (proc. Gál frater levelükkel) előtte folytatnak Gyula-i Mihály fia: István és Frank Baranya megyei alispánok1 (proc. Benedek diák pécsi káptalani levéllel) ellen az ő perhalasztó levele értelmében, a pécsi káptalan vizsgálati és idézőlevelében leírt ügyben Mihály-nap nyolcadán, mivel az alperesek ügyvédje jelezte, hogy most nem tud válaszolni, és kérte az ország szokása szerinti módon a per későbbi időpontra halasztását, (1425.) vízkereszt nyolcadára halasztja 3 márka bírsággal együtt.

Papíron, zárópecsét nyomával. DL 11299. (Acta eccl. ord. et mon., Poson. 41-34.) - A külzet alatt: contra non venit. - A hátlap bal szélén perfeljegyzés: Pro A(ctore) ut intra, pro I(n causam attractis) Gregorius de Versend cum Pechvaradiensis, ad G(eorgii); una; pro E.

‘Eredetileg csak vicecomitem, de javítva az utolsó betű s-re.

1280 Nov. 13. (3. die Martini) A vasvári káptalan előtt Byxy-i Péter fia: Domokos a maga és fráterei: Tamás és Miklós, illetve e Tamás fia: Dénes nevében vasvári levéllel egyfelől, másfelől Byxy-i István fia: László - fiai: Simon, Miklós, Pál és János1 terheit vállalva - azt a bevallást tették, hogy ők azt az eskütételt, amelyet a káptalan perhalasztó levele értelmében László és fiai kötelesek letenni hatvanad- magukkal - egyenként tizenkettedmagukkal - a káptalan előtt Márton-nap 15. napján (nov. 25.)2 Domokos, Tamás, Miklós és Dénes ellen, a felek akaratából vízkereszt 15. napjára (1425. jan. 20.) halasztják.

Papíron, zárópecsét darabjaival. DL 58063. (Békássy cs.)

1 A szövegben János neve nem, csak a külzeten szerepel. 2 A szövegben: in presenti quintodecimo die festi Beati Martini confessoris. Ez alapján lehetséges, hogy a dátumot elírták, és valójában e 15. napnak a 3. napján (nov. 27.) kelt az oklevél.

1281 Nov. 13. (in suburbio castri Scepusiensis, f. II. p. Martini) Bethlenfalva-i Bertalan fia: Márton szepesi alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy a szepesi káptalan kérésére kiküldték maguk közül, a törvényszékről Pykfalva-i Miklós fiát: Imrét és Petroch-i Chak Mátét, akik visszatérve a törvényszékre jelentették, hogy Márton-nap előtti szombaton (nov. 4.) Szepes megyében minden nemestől és nem nemestől, akitől illett és lehetett, kérdezősködve azt tudták meg, hogy a káptalan