Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

1424. szeptember 19.

445

mondott oklevelének vizsgálatát tegye át személyes jelenléte elé. - A parancslevélnek megfelelően Dávid bán a pert változatlan állapotban az ő Magyarországra érkezésének 20. napjára halasztotta, a király személyes jelenléte elé, bárhol is tartózkodjék akkor. O pedig a pert végül levelével 1419. böjtközép (márc. 22.) nyolcadára halasztotta. - Időközben meghalt Péter fia: János és ő a pert parancslevelével Garai Miklós nádorra bízta. A böjtközépi nyolcadra azonban az alperesek nem jöttek el és nem is küldtek senkit, ezért a nádor bírságban marasztalta el őket. Hermann ekkor ítéletet kért. Mivel György az utolsó törvényes időpontot is elhalasztotta, Miklóst viszont három megyei vásáron történő kikiáltással meg kell idézni ítélete meghallgatására, elrendelte, hogy ezt a saját és a csázmai káptalan emberei tegyék meg, és a pert előbb Mihály-nap nyolcadára, majd (1420.) vízkereszt nyolcadára halasztotta, végül a per, ésszerű okokból visszakerülve személyes jelenléte elé, az ő különböző időpontokban kelt perhalasztó leveleivel a tavalyi (1423.) György-napi nyolcadra jutott. - Ekkor a felperes Hermann nem jelent meg, így bírságban elmarasztalva megidéztette őt Keresztelő Szent János nyolcadára, amely időpontról a per leveleivel a mostani (1424.) vízkereszti nyolcadra került. - Ekkor Hermann ismét nem jelent meg, ezért ismét bírságban marasztalta el, és saját, illetve a zágrábi káptalan embereivel megidéztette őt böjtközép (márc. 29.) nyolcadára három megyei vásáron történő kikiáltással. - Ekkor Hermann is, illetve Miklós és György is megjelent személyesen a személyes jelenlét előtt, és előbbi annak igazolására, hogy az alperesek által elfoglalt birtok őt illeti és Hraschyna birtokához tartozik, bemutatott két privilégiális oklevelet: 1.) Zs. jelenlegi magyar királyi kettőspecsétjével megerősített, Körösön, 1408. márc. 8-án kelt oklevele (ZsO II. 5976.). - 2.) Lajos király két függőpecséttel (az egyik az ozorai földön elveszett pecsét) megerősített 1360. márc. 30-i oklevele, amelyet az újonnan vésetett pecséttel 1364-ben egy záradékkal megerősített, amely megerősíti Károly király 1322. évi oklevelét, amely magába foglalja (III.) András király 1291. jún. 29-i privilégiálisát, amellyel Hraschyna birtokot és tartozékait a drávántúli Gardon fiának: Gardon comesnek és örököseinek adományozta (vö. Reg. Arp. II/4. 3733.). - Ekkor kérte az ellentmondás okát. Miklós és György erre azt válaszolta, hogy ők Hermann recap ti vatiójának azért mondtak ellent, mert az a birtok Bykzaad birtokukhoz tartozik és annak határain belül helyezkedik el, amit határjáró oklevéllel is tudnak bizonyítani, majd más, említett birtokukról és különböző birtokrészekről szóló s elődeik részére kelt irat mellett bemutattak három oklevelet: 1.) A csázmai káptalan 1328. szept. 30-i privilégiális oklevele (Anjou okit. XII. 435.). - 2.) A zágrábi káptalan 1331. máj. 18-i privilégiális oklevele (Anjou okit. XV. 201.). - 3.) A zágrábi káptalan 1372. febr. 5-én kelt pátens oklevele, miszerint Károly durazzói és szlavón herceg parancsára Bykzaad és Bedenycza birtokok között határjeleket emeltek. - Ekkor Miklós és György előadták, hogy ők nem fogadják el Imre királynak az ő átírásában benyújtott oklevelét, hanem a fenti királyi parancslevél értelmében kérik az eredeti bemutatását. Erre Hermann kijelentette, hogy ha Miklós és György az Imre király levelében foglaltakat a határkiigazítás (in rectificatione) tekintetében elfogadják, akkor kész bemutatni az eredetit, ám ha nem, akkor magát a másik fél által bemutatott határjárásokra bízza. Az alperesek ekkor kijelentették, hogy magukat nem kívánják Imre király oklevelére bízni, majd a felek ügyüket ítélethozatal és békéltetés cél-