Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

1424. június 19.

293

kiáltok földjét kapták meg, majd előadták, hogy Benedek fia: László alperes a Lachk Jakab és Herricus fia: János erdélyi vajdák által 1406-ban Máté-nap után csütörtökön (szept. 23.) in Kene tartott közgyűlésen mint proclamator castrensis működött közre. - A másik fél a következő okleveleket terjesztette elő: 1. Váradhegyfoki konvent 1343. jún. 3. (Anjou okit. XXVII. 248/378.) - 2. 1378. júl. 1. Illés Wytha-i plébános tasnádi esperes előtt Márton fia: Péter fiai: Demeter és Balázs meg e Márton fia: László [fia:] Benedek Deshaza-i nemesek birtokban adják ki a leánynegyedet e Márton leánya: Erzsébet Margit nevű leányától született unokájának, Illés fiának: Jakabnak. - Miután a per a következő (1424) vízkereszt nyolcadára került, a felek - több oklevelük nem lévén - ítéletet kértek. Mivel a bemutatott oklevelekből az tűnt ki. hogy az alperesek birtoka nem conditionalis, hanem öröklött föld és ennek az ellenkezőjét ellenfeleik sem tudták alkalmas bizonyítékokkal megcáfolni, pro evidentiori et clariori iustitia úgy ítélt, hogy Benedek fia: László alperes György-nap 8. napján (1424. máj. 1.) a leleszi konvent előtt tegyen esküt 50-ed magával arról, hogy a birtok mind elődeit, mind őt semper et ab antiquo sub mere et sincere nobilitatis titulo illette meg nunquamque proclamatorum castrensium fuisset, ők pedig azt tamquam hereditariam birtokolják és az esküről szóló bizonyságlevelet György-nap nyolcadán mutassák be. - A jelen nyolcadon domino nostro rege pro faciendo iudicio causan- tibus nobiscum ceterisque suis baronibus et [procerijbus regni sui pro tribunali sedente az alperes bemutatta a leleszi konvent 1424. máj. 1-jei oklevelét (495). Jóllehet ekkor a felperesek (proc. Zsigmond diák [....] levéllel) kifogást emeltek az egyik eskütárs, Arthanhaza-i Benedek fia: Mihály ellen azt állítván, hogy [nem] nemes, a király és bírótársai úgy döntöttek, hogy az alperes de huius regni consuetudinaria lege ad comprobationem sincere nobilitatis dicte possessionis elegendő tanút vonultatott fel, [tekintetbe véve, hogy] az eskütétel amúgy is tamquam superflue lett megítélve a számára, ennek érvényét tehát az alperesek jogtalanul vonták kétségbe. Ennek alapján a birtokot örök jogon megítéli az alpereseknek, mivel az nem conditionalis, miként a felperesek felkérték, hanem öröklött birtokuk, s meghagyja kezükön örök és visszavonhatatlan birtoklásra auctoritate nostra iudiciaria mediante, salvo iure alieno. A privilégiumát a nádor függő autentikus pecsétjével erősítette meg.

Szakadozott, hiányos hártyán, pecsét befüggesztésének helyével. DL 105483. (Wesselény cs.)

1 Az átírásban helytelenül 1415. ápr. 18-i kelettel.

724 Jún. 19. (Bude, 50. die oct. Georgii) Garai Miklós nádor a jászói konventhez. Tudják meg, hogy mikor Tobayd-i Bertalan jogos kérésére Péter fia: Tamás királyi és Mátyás mester fehérvári kanonok káptalani emberekkel emberét, Beseneu-i Gergelyt küldte ki Abaúj és Sáros megyék nemességének universitas-a részére 1406-ban Simon és Júda ünnepe előtti hétfőn (okt. 25.) prope civitatem Cassa tartott congregatio generalis-áról bizonyos birtokok meghatárolására, a mondottak visszatérve elmondták, hogy ők (1406) mindenszentek ünnepe előtti szombaton (okt. 30.) kimentek Ruzka birtokra és tartozékára, Orozkuth földre és annak területét legittime recaptivando meg akarták határolni, amikor is Kachal (dictus) János néhai Bebek Imre vajda fiai: László és András (magn.) meg néhai Detre nádor fia: Péter nevében a határjárásnak és határjelek megerősítésének ellentmondott és