Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)
1424
1424. április 25.-április 26. 191 köseinek négy aranyforintért örökbe eladták a szomszédok, rokonok és határosok beleegyezésével, szavatosság vállalásával. Et istius terre prima meta est a parte occidentali magna via, que tendit usque Rakonuk, ab aquilone est terra Demetri filii Vrschak, inde procedit et vadit ad querulam vallem penes terram supradicti Georgi et inde vadit ad unum1 arborem, qui vocatur Kerkwd, et vadit infra ad meredjem4 ad arborem Josta et procedit per vallem ad arborem Breza cruce signata! m), inde procedit circa magnam viam ad arborem piri cruce signatam, in(de) procedit per magnam viam ad (a)quilonem usque terram Demetri. Az oklevelet pecsétje felfüggesztésével erősítette meg. Foltos hártyán, függőpecsét selyemzsinórjával, rossz latinsággal. A. HAZU D-IX-24. (DF 231049.) - Isprave 361/1668. 1 Az első betű bizonytalan.2 Helyesen: quemdam.3 Helyesen: unam.4 Helyesen: meridiem. 472 Ápr. 26. (2. die Marci) Az esztergomi káptalan emlékezetül adja, hogy megjelentek előttük Eghazasbela-i Domokos fia: Ferenc - a maga és uterinus testvérei: Miklós és Dorottya asszony, Balázs fia: János, az ugyanonnan való Lengel Gergely leányai: Annos asszony és Kathko hajadon nevében levél nélkül, de terheiket vállalva - egyfelől, másfelől Eghazasbela-i János fiai: Péter és Pál - a maguk és carnalis nővérük: Klára, Péter gyermekei: Gergely, Pál, György és Dorottya, György fia: Bereck és Bereck gyermekei: Mihály, Erzsébet, Kathy, Ilona és Margit, illetve István fia: László nevében szintén levél nélkül, de tehervállalással és azt a bevallást tették, hogy jóllehet közöttük az Esztergom megyei Eghazasbela birtok őket egyenlő módon illető fele ügyében már régóta per zajlott, fogott bírák rendelkezésére azonban olyan örökérvényű megállapodás született közöttük, hogy Ferenc, Miklós és János meg nővéreik a kezükön lévő részből, amely kiterjedésében és értékében egyaránt nagyobb, mint a másik fél része, quandam particulam terre arabilis intra metas predicte possessionis Eghazasbela adiacentem inter viam, que ducit ad villam Moch vocatam, ac inter quendam lapidem per eos de novo pro signo positum et deputatum, videlicet a quodam fossato incipiens usque ad quandam metam Bodoka vocatam se extendentem simul cum quadam particula terre sessiones ac ortos et fundos curiarum prelibatorum [ ..............]1 de novo factis ex cidendo pretitulatis [.........] perpetuo possidendam [..........] dedissent et assignassent az esztergomi egyház jogait épségben tartva. Quarum scilicet domorum et curiarum predictarum quantitas per hec signa distingueretur, primo videlicet, quod sub ecclesia a parte orientis ante domum ipsius Petri quendam lapidem pro signo fecissent, abhinc eundo versus lacum, penes quem lacum similiter unum lapidem pro signo deputassent, a quo procedendo ad aliam partem orti annotati Petri ad partem meridionalem intra magnum fossatum et penes ortum ipsius Petri modo simili unum lapidem fecissent. Inde transeundo penes eundem ortum versus partem occidentalem et circa angulum orti predicti Pauli modo simili unum lapidem pro signo fecissent. Abhinc directe procedendo penes ortum predicti Brictii versus predictum lacum penes rivulum de eodem lacu egredientem similiter unum lapidem fecissent, ubi quantitas sessionum et curiarum seu ortorum sepenominatorum Petri et Pauli terminaretur, prenominatum lacum seu pisci[nam] simul cum eius clausura communi usui earundem partium reservando. Nemora autem predicta hiis signis essent distincta, quod primo ab angulo cuiusdam fossati supra quendam
