Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)
1424
1424. április 24.-április 25. 189 466 Ápr. 24. k. (Actum anno ut supra) (Pozsony város) törvényszéke előtt megjelent Hanns Rüding pozsonyi polgár és rokona: Stephan Rudolf gyerekei nevében panasszal élt azon fél szőlő ügyében, amelyre korábban tiltást jelentett be. A Golt- fuesnek nevezett szőlőt Hanns Perchtold néhai lánya, Hedweig végrendeletében gyermekére és apjára hagyta. Rüding szerint a szőlő Peter Ungerről, a fent említett Rudolf mostohaapjáról és édesanyjáról, Petryn Ungerynről az asszony unokáira szállt örökül, de sem Rudolf, sem gyermekei nem tartózkodtak az országban, hogy anyai örökségüket törvényesen átvegyék. Ekkor Perchtold képviselője útján úgy válaszolt, hogy Rudolf és fia törvényesen megosztozott lányával, Hedwiggel a Peter Unger és felesége által hátrahagyott örökségen és javakon, mivel azonban erre bizonyítékkal nem tudott szolgálni, Hannus Rüdiger pártfogoltjainak ítélték a szőlőt. Ezután Hanns Perchtold jelentett be tiltást ugyanezen szőlőre, majd élt panasszal és tanúként megidézett négy becsületes polgárt, Peter Listet, Franczot, Martin Pulkust és Wenig Henselt, akik tanúsították a fent említett vagyonmegosztást, amelynek keretében a Goltfues nevű szőlő Hedwig tulajdonába került. Továbbá azt is tanúsították, hogy Stephan Rudolf gyermekeivel együtt az országban tartózkodott, az osztozkodást is elfogadta, s a későbbiekben igényt soha nem jelentett be az ingatlanra, és így is halt meg Pozsonyban. Mindezeket figyelembe véve Ruedingnek a gyerekek nevében beterjesztett keresetét elutasították, s Hedweig végrendeletét tekintik érvényesnek, ennek folyományaként a kérdéses szőlőt Hanns Perchtold jogos birtokának és tulajdonának mondják ki, amely tekintetében Rudolf a jövőben követeléssel nem léphet fel. Eredeti bejegyzés. Pozsony város It., Prot. act. 177. (DF 286772.) - Act. prot. 189. 467 Ápr. 25. (in Alba regali, 2. die Georgii) Zs. a kalocsai káptalannak. Mivel udvarának ifja: Bathmonostra-i László fia: János in certis nostre maiestatis servitiis erga nos ad presens existit constitutus, megparancsolja, hogy a János által a nádor bírói intézkedése alapján a káptalan előtt György-nap 8. napján (máj. 1.) ötvenedmagával, nemesekkel leteendő esküt halasszák Keresztelő Szent János születése ünnepének 8. napjára (júl. 1.), míg a familiárisai és jobbágyai részéről általa a fehérvári káptalannak György-nap nyolcadának 8. napján (máj. 8.) teendő igazságszolgáltatást ugyanazon nap 8. napjára (júl. 8.), változatlan állapotban. - A szöveg élén jobbról: de commissione domini regis. Szakadt papíron, a hátlapon a nagypecsét nyomával. DL 79878. (Zichy cs., zsélyi 213-1964.) - Átírta a kalocsai káptalan 1424. máj. 1-jei oklevelében: 494. DL 79879. (Uo. 213-1965.) - Zichy Vili. 148., eml. 468 Ápr. 25. (in Alba regali, 2. die Georgii) Zs. a leleszi konventnek. Előadták Bathor-i István asztalnokmester (magn.) és frater-e: Tamás nevében, hogy Ibron-i Chany (dictus) György és Daroch-i Miklós az előző időszakban Levelek birtokukon lakó jobbágyaikat: Coquus Pétert, Embely (dictus) Jánost, valamint Mihályt és Benedeket e birtokok határában kifosztották, currus et vehecula consecando és súlyosan elverték, majd ugyanebben az időben egy ugyanitt lakó jobbágyukat: Gergelyt megölték. Megparancsolja ezért a konventek, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike tartson vizsgálatot,