Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

1424. február 27.

101

ment, aki iratokkal bizonyítsa nemességét. A pert Jakab-nap nyolcadára halasztotta, és a felperes ügyvédjének kérésére megidéztette Kelement először ugyanekkora,2 majd másodjára az előző évi (1423.) György-napi nyolcadra. Ekkor a pert előbb a felek akaratából Mihály-nap nyolcadára, majd általános rendeletre a mostani (1424.) vízkereszti nyolcadra halasztották. - Ekkor megjelent a különös jelenlét előtt Jano-i Mihály Jakab nevében leleszi konventi levéllel és az általa idekísért Tharnoch-i Kelemen személyesen, valamint Cheke-i Kelemen György nevében szintén leleszi levéllel, majd Tharnoch-i nemessége igazolására bemutatta a király két oklevelét: 1. Zs. 1406. márc. 5-én, függő új kettős nagypecsétjével ellátott privilégiálisát, amely átírja és megerősíti a.) Zs. 1403. nov. 5-én, Albe Regali kelt pátens adománylevelét (ZsO II. 2708.), b.) a leleszi konvent 1405. márc. 22- én, iktatásról szóló privilégiálisát, miszerint a királyi és konventi ember 1404. febr. 17-én az Ung megyei Tharnoch birtokot Kelemennek és társainak iktatták új adomány jogcímén örök birtoklásra.3 - 2. A fehérvári keresztes konvent 1423. nov. 28-án kelt oklevele (ZsO X. 1466.). - Ezt követően a felek és Kelemen igazságot kértek. Bár György ügyvédje Jakab eskütársát, Kelement birtokosnak, de nem nemesnek nevezte, és ezzel Jakab György fejére tett esküjét érvényteleníteni igyekezett, ám mivel Tharnoch birtokot mások mellett Kelemennek mint Dobosyi nemesnek adta örökbe részint szolgálataira tekintettel, részint Chorgo királyi birtokért cserébe, amelyet a királyi és konventi emberek újadomány címén a részére is iktattak, és az adomány- és iktatóleveleket privilégiumával megerősítette, továbbá Theres-i Vitályos fia: Miklós mester a fehérvári keresztes konvent előtt Kelemen nagyanyja, Moor-i Ruffus György felesége, Thymar-i Pál leánya: néhai Ilona nemes asszony Pál birtokjogaiból Kelemennek és Thymar-i Lukácsnak járó leánynegyedét cum possessionalia portione kiadta, ezért Kelemen nem ignobilis- nak, hanem homo nobilis et possessionatus-nak tekintendő, miáltal Jakab György fejére letett esküje számára, illetve János zágrábi püspök, királyi és királynéi kancellár, Gara-i Miklós nádor, Nana-i Kompolth István országbíró, Gara-i János, Thamasy-i János vajda fia: László ajtónálló-, Alsan-i János egykori pohárnokmester, Zantho-i Lachk Dávid egykori szlavón bán, Kowar-i Pál nádori, Zelew-i János országbírói ítélőmesterek és a törvényszéken helyet foglaló nemesek számára érvényesnek tűnt, ezért ugyanővelük tanácskozva Agard-i Györgyöt Kelemen ellenében ratione abnegationis nobilitatis eiusdem per prefatum suum procuratorem modo premisso coram nobis facte másik levelével az ország szokása szerint megszokott onus-ban marasztalja el, és nem kívánva, hogy a György által elkövetett gyilkosság és háztámadás büntetlenül maradjon és másoknak például szolgáljon, hanem inkább ezektől elrettenteni kívánva, Györgyöt Jakab ellenében hatalombajban, azaz főbenjáró ítéletben és minden kizárólag őt illető birtoka, birtokrésze és -joga meg holmija és javai elvesztésében marasztalja el, amelyeket kétharmad részben az ő mint bíró, egyharmad részben a másik fél kezére kell adni. Az oklevelet propter celerem expeditionem aliarum causarum regnicolarum nostrorum János zágrábi püspök, kancellár pecsétjével erősítették meg és Oroz Jakab részére bocsátották ki.

Hártyán, a hátlapon pecsét nyomával. DL 43584. (Múz. törzsanyag.) - Átírta Mátyás király 1486. dec. 10-i oklevelében, amelyet Bátori István országbíró 1488. jún. 21-én kelt oklevele tartott fenn. DL 8897. (NRA 31-1.) - Pusztán az elmarasztaló ítéletet említve átírta tartalmilag Zs. 1437. jún. 19-én