Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
35. 1957. augusztus 1.
Csergő János elvtárs a 4. oldal első mondatában a „legalább 200 forint”4 megkötés eltörlését javasolta. A III. fejezetben a pénzjutalom összegének fix összegben való megállapítását a nagyüzemi dolgozókra hátrányosnak tartja, és ezért javasolta, hogy a kormány a béralap meghatározandó százalékát állapítsa meg jutalmazási keretnek. Kifogásolta továbbá, hogy a kohó- és gépiparnak csak 9 vándorzászló jut, és így nem tud minden iparágnak vándorzászlót biztosítani. Kérte a vándorzászlók számának hárommal való emelését. Czottner Sándor elvtárs a 3. oldal 1/a bekezdéséhez5 javasolta, hogy a bányászatban az előterjesztésben foglalt rendszerrel szemben félévi, egyévi és 18 hónapi verseny alapján kerüljön sor jutalmazásra. Kovács Imre elvtárs nem értett egyet Csergő elvtársnak a jutalomösszegek béralap meghatározandó százalékában történő megállapításával, mert ez az élelmiszeriparban, építőiparban és könnyűiparban, ahol 2-300 főnyi létszámmal dolgozó vállalatok dominálnak, ezeket lehetetlen helyzetbe hozná. Antos István elvtárs javasolta, hogy a határozat adjon felhatalmazást a nehézipari miniszternek, hogy a SZOT-tal egyetértésben a bányászatra vonatkozóan a határozattól eltérő szabályokat érvényesíthessenek. Ez feleslegessé tenné Czottner elvtárs javaslatának a határozatba való bedolgozását. A jutalomnak a béralap százalékában történő megállapítását nem tartja helyesnek, és az előterjesztés elfogadását javasolja. A Csergő elvtárs által előterjesztett vándorzászló-igény elutasítását javasolta azzal, hogy amennyiben a Kohó- és Gépipari Minisztérium iparágai olyan termelési eredményeket érnek el, hogy a 9 vándorzászlón túl indokolt vándorzászló adományozása, úgy ez a tartalékból megoldható. Olt Károly elvtárs annak kimondását kérte, hogy a SZOT és Pénzügyminisztérium tárgyalásai eredményeként benyújtott kiegészítés az eredeti előterjesztés V. fejezetét6 feleslegessé teszi. Czottner Sándor elvtárs javasolta, hogy a III. fejezet 1. bekezdésében meghatározott jutalomkategóriáknál7 legyen a 15 000 létszámon felüli vállalatoknak is 1957. augusztus 8. MT ülések jegyzőkönyvei 4 A „legalább 200 Ft” az élenjáró dolgozók jutalmazására szánt pénzjutalom összegére vonatkozott. 5 A 3. oldalon a kimagasló termelési-gazdasági eredményeket elérő dolgozók jutalmazásával foglalkoztak. Az 1. pont azt szabályozta, kik kaphattak „Kiváló Dolgozó” oklevelet. Az a) pont szerint azok, akik „legalább fél éven keresztül munkájukban kimagasló termelési-gazdasági eredményt érnek el”. 6 Az eredeti előterjesztés V. fejezete szerint a jutalmazásra külön alapot kellett volna képezni. A végrehajtásra 85 millió Ft-ot javasoltak, amelyből a Kiváló Dolgozó kitüntetéssel járó jutalmakra 60 millió, az Élüzem címmel járó jutalmakra 15, a MT-SZOT vörös zászlóra 5 millió Ft jutott volna, és 5 milliót tartalékoltak. A kiegészítés szerint viszont a Minisztertanács-SZOT vándorzászlójának adományozásához szükséges 10 millió Ft-ot a költségvetésben kellett volna biztosítani. 7 Az előterjesztés az élüzem címmel járó jutalmak összegét a vállalat létszámától tette függővé. A hat kategóriából az utolsó a 15 000 főig dolgozó üzem volt, ahol 200 000 Ft jutalmat javasoltak. 692
