Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)

33. 1957. július 18.

1957. július 18.

MT ülések jegyzőkönyvei

A rendelkezések megjelenése után eltelt három hónap tapasztalatai alapján elmondható, hogy a tvr-ben meghatározott feladatokat sem a tanácsok sem a minisztérium teljes egészében még nem oldották meg. A végrehajtás nehézségei az alábbiakban foglalhatók össze:

1. Az iparengedélyek tanácsi kiadásánál megnyilvánul bizonyos fokú spontaneitás (ez alól a megállapítás alól kivétel a Fővárosi Tanács), mert a tanácsok egyes helyeken nem irányítják a magánkereskedőket az ellátatlan területekre és szakmákra. Egyes helyi tanácsok a kérelmek elbírálásánál - az iparjogosítványok kiadása tekintetében érvényes irányelvekkel szemben - elsődlegesnek tekintik a szociális kérdések megoldását. A minisztérium feladatának tekinti, hogy az időben észrevett ezen a hibákon változtasson, és közbelépésének a közeljövőben remélhetőleg már eredménye is fog mutatkozni. (Ilyen pl. a Mátra vidékén kis magánpenziók engedélyezése, a balatonparti kis, teljesen ellátatlan üdülőhelyeken magáncukrászdák működésének engedélyezése. A Dunakanyar és a budai kirándulóhelyek gyümölccsel, üdítő italokkal, büfé árukkal magánkereskedők útján való ellátása.)

2. A kormány új rendelkezése folytán kiadott iparengedélyesek egy része nem rendelkezik kellő szakértelemmel, nehezen tudják azt a feladatukat betölteni, amiért a kormány működésüket engedélyezte.

3. A magántevékenység továbbra is a zöldség-gyümölcs, baromfi szakmák felé tolódik, míg iparcikk szakma felé az érdeklődés egyáltalán nem jelentős.

4. A magántőke nem a kereskedelem, hanem a magánkisipar és egyéb kevésbé ellenőrizhető szakmák felé orientálódik.

A magánkereskedők működésével kapcsolatban az állam és a lakosság szempontjából különösebb kifogás nem merült fel. Üzleteik (bár legnagyobb része nem üzletben árul, hanem piacon, vásárokon, stb.) tiszták, árukészletük megfelelő és a KISOSZ-tól szerzett információ szerint az adómoráljuk is jó. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy különösen vidéken még mindig tapasztalhatunk magánkereskedőkkel szemben a szocialista törvényességet megsértő, zaklatásszerű magatartást, ez ellen a magán kiskereskedők érdekképviselete, a KISOSZ helyes keretek között fellép, és az illetékes állami szervek is általában helyes álláspontot foglalnak el.

A magánkereskedők áruikat általában őstermelőktől, magánkisiparosoktól és magánosoktól szerzik be, de részesülnek központi árualapból is főleg olyan cikkekben, amelyek csak állami vállalatoktól szerezhetők be és főleg olyan területeken, ahol ezt a lakosság ellátása indokolja. A magánkereskedelem részesedése a központi árualapból kb. 2%, szemben az 1953. évi 0,2 az 1954. évi 0,8 az 1955. évi 1,3 az 1956. évi 1,2%-kal. A magánkereskedők, elsősorban a zöldséggyümölcs, valamint a baromfi-tojáskereskedők árubeszerzéseivel kapcsolatban több tárca felvetette, hogy ez zavarja az állami és szövetkezeti szervek felvásárII.

650