Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
29. 1957. június 13.
1957. június 13. MT ülések jegyzőkönyvei A kérdés csak ebben az évben jelentkezik nyomasztóan, mert a jövő évben kb. 1700 pedagógus végez, ezzel szemben a népesség-szaporulat folytán a következő években nagyobb pedagógus szükséglet mutatkozik. Január óta folyamatban van, és a napokban fejeződik be az ellenforradalom során méltatlannak bizonyult pedagógusok leváltása. Ezen a réven azonban álláshelyre alig lehet számítani, mert a racionalizálás és egyéb intézkedések folytán több száz, annak idején éppen érdemei miatt kiemelt pedagógus szabadult fel, és a tanácsok ezekkel töltik be megüresedett állásaik túlnyomó részét. Ezért a most végző hallgatók elhelyezésére csak akkor nyílnék lehetőség, ha a Munka Törvénykönyve fennálló intézkedései ellenére mintegy 1500-2000 nyugdíjkorhatáron túl levő pedagógust nyugdíjazni lehetne. Az idősebb pedagógusok helyett marxista szellemben nevelt fiatalok munkába állítása kétségtelenül a tantestület szellemének javítására, felfrissítésére vezetne. (A tantestület - különösen városokban - általában elöregedett.) 1. Az elmúlt két évben a végző fiatal pedagógusok elhelyezésének megkönnyítése érdekében tárcánk évente 1000-1000 nyugdíjkorhatárt elért pedagógus munkaviszonyának megszüntetését hajtotta végre a Mt. 29. § 1. bek. c) pontja alapján, alkalmatlanság címén. A két éves tapasztalat azt mutatja, hogy ez a mód sem a törvényesség szempontjából, sem morális szempontból nem volt célravezető. A törvényességet azért sértette, mert a Mt. szerint nincs kényszernyugdíjazás, az Oktatásügyi Minisztérium mégis nyugdíjba kényszerített kétezer pedagógust. A munkaviszony megszüntetése alkalmatlanság címén történt, ezt azonban hitelesen bizonyítani kellett. Az érintett idős pedagógusokat - de a pedagógusok összességét is - sértette az alkalmatlanságukra való hivatkozás és részben ezért, másrészt a nyugdíjazással járó anyagi hátrány miatt elbocsátásukat megfellebbezték. 1956-ban az alkalmatlanság címén történő munkaviszony megszüntetést az eddigi működésűket megköszönő sorok kíséretében közöltettük. Ezzel a tanácsi oktatási osztályok olyan ellentmondásba kerültek, hogy az egyeztető bizottságok előtt az alkalmatlanságot a legtöbb esetben nem tudták bizonyítani. A korhatáron túl tanító pedagógusok nagyobb része ellen ugyanis konkrét szakmai vagy politikai kifogás, amely alapján alkalmatlanságukat bizonyítani lehetne, nem hozható fel, mert az elmúlt évek során a nyugdíjkorhatárt betöltők közül azokat, akiknél az alkalmatlanság bizonyítható volt, már nyugdíjazták, és a megmaradottak túlnyomó része szakmailag jobb munkaerő és egyéb szempontokból sem marad el a pedagógusok átlagos színvonalától. Ezért nyilvánvaló, hogy fellebbezés esetén az egyeztető bizottságok a kényszernyugdíjazottak túlnyomó részét nem minősítenék alkalmatlannak, és állásába visszahelyeznék. Ezért a megyei tanácsok sem hajlandók vállalni ilyen nagyszámú, közel 2000 korosabb pedagógus nyugdíjazását alkalmatlanság címén. 528
