Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
26. 1957. május 16.
1957. május 16. MT ülések jegyzőkönyvei kel azonosan - általában agronómusoknak, mezőgazdászoknak vagy kertészeknek nevezik. Ez a körülmény - figyelemmel arra, hogy a használt elnevezésekből nem tűnik ki a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek feladatköre - alkalmas az egyetemi és főiskolai oklevelek értékének leszállítására és a közfelfogásban a szakemberek lebecsülésének elterjedésére. Ilyen természetű sérelmeiket az egyetemi és főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakemberek ismételten hangoztatják is. E hátrányos helyzet megszüntetése megkívánja, hogy a jövőben a felsőfokú végzettséggel rendelkező mezőgazdasági szakemberek az alacsonyabb képzett- ségüektől már képesítésük elnevezése alapján is megkülönböztethetők legyenek. A Szovjetunióban használatos „ucsonij agronom” (tudományos agronómus) elnevezés - megfelelő magyar kifejezés hiányában - nálunk nem volna alkalmazható. Több népi demokratikus országban (Romániában, Lengyelországban, Csehszlovákiában) és a nyugati államok jelentős részében (Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban, Ausztriában Latin-Amerika és Észak-Amerika országaiban stb.) a felsőfokú agrárképzettség megjelölésére már évtizedek óta az „ingenieur agronome” „mezőgazdasági mérnök” elnevezést használják. A „mérnök” szónak ugyanis etimológiailag más az értelme, mint ami nálunk elterjedt. Etimológiai értelemben véve a „mérnök” általános és különleges tudásának, szellemi képességeinek, s tudományos munkára való rátermettségének megfelelően fogalmakat képes alkotni az anyag természetéről, az abban végbemenő jelenségek okairól és kölcsönös összefüggéseiről, képes azoknak a törvényszerűségeknek a felfedezésére és megismerésére, amelyek ezeket a jelenségeket irányítják, képes továbbá e törvényszerűségeknek új konstrukciók, termelési eljárások kidolgozására való felhasználására. A mezőgazdasági mérnöki cím bevezetésének kérdése Magyarországon első ízben a Tanácsköztársaság idején vetődött fel. E terv akkor, az ellenforradalom győzelme miatt, nem volt megvalósítható. A két világháború közötti időszakban is felmerült a mezőgazdasági mérnöki cím bevezetésének kérdése, arra azonban annak idején a társadalmi fejlődés visszamaradottsága, részben pedig a „mérnök” szó helytelen etimológiai értelmezése miatt sor nem kerülhetett. Az ilyen elnevezések sem függetlenek ugyanis a társadalmi viszonyoktól. Bizonyítja ezt - egyebek között - az is, hogy a feudális viszonyokat felszámolt országokban a magasabb gazdálkodási színvonalú, viszonylag gépesített mezőgazdasági nagyüzemek vezetésére már a század elején az etimológiai értelemben vett „mér- nök”-típusú szakemberek képzését alakították ki. A kérdés rendezése ez idő szerint már nálunk sem halasztható tovább. Szükséges ezért, hogy a felmerült kívánságoknak megfelelően - helyes magyar szóhasználatra is törekedve - az Agrártudományi Egyetemen oklevelet szerzett szakemberek megnevezése „okleveles mezőgazdasági mérnök”, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán végzetteké „okleveles kert mérnök” legyen, a mezőgazdasági akadé456
