Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
18. 1957. február 28.
MT ülések jegyzőkönyvei 1957. február 28. eredményeztek. Egyes területeken - pl. a szénbányászatban, a sütő- és húsiparban - az átlagos emelés ennél lényegesen magasabb volt, elérte a 25-30%-ot is. A felhasznált igen jelentős összeg ellenére is a bérből és fizetésből élők létszámának csaknem fele nem kapott béremelést, sőt egyes nagyobb létszámú kategóriák keresete januárban és februárban csökkent is. (Pl. a vállalati premizált műszaki és egyéb alkalmazottak.) 1. Az intézkedések hatása a bérarányokra Az intézkedések csak vállalaton belül és csak a munkások körében javították a kereseti arányokat, azonban ez sem általános. Iparágak között vagy iparágon belül vállalatok között általában nem javultak, hanem fokozódtak az aránytalanságok. Különösen súlyos feszültségek jöttek létre az ipari, építőipari munkások és a béremelésben nem részesült egyéb területek dolgozói - főként az alkalmazottak - között. Fokozódott az aránytalanság a pedagógusok, egészségügyi, közlekedési és köz- szolgálati alkalmazottak felé, akiknek bérszínvonala az ipari, műszaki alkalmazottak béréhez [viszonyítva] is alacsony volt. Szinte tarthatatlanná vált a mező- gazdasági munkások bérszínvonala és az iparon kívüli egyéb területek alacsony keresetű munkásainak bérhelyzete. 2. A természetbeni juttatások hatása A különböző dolgozó kategóriák bér-, illetve jövedelem arányai szempontjából a természetbeni juttatások és kedvezményes vásárlások kiterjesztése okozza a legnagyobb problémát. Mivel csak egyes területeken került sor a természetbeni juttatások bevezetésére, és ezt az alapbérek kialakításánál nem vették figyelembe, elégedetlenek azok a dolgozók, akik nem kapnak juttatást (kohászat, vas- és építőipar), és követelik, hogy rájuk is terjesszék ki ezeket a kedvezményeket. A juttatásokban részesülők körén belül is aránytalanságok állnak fenn, mert az egy főre jutó természetbeni juttatás területenként igen eltérő. (Pl. a könnyűiparban havi 62,50 forint, a sütőiparban havi 125 Ft, a húsiparban havi 232 forint.) A jelenlegi anarchikus helyzet állandóan újabb igények jelentkezését eredményezi, és igen nehéz határt szabni a juttatások további kiterjesztésének. 3. A bérrendszerek változása és hatása a bérek és termelés közötti arányra Az ipar és építőipar területén a termelés nagymérvű visszaesése következtében a bérhányad 1956. IV. negyedévében nagyon felemelkedett. Fokozták a bérhányad emelkedését a bérintézkedések és a munkaintenzitás indokolt vagy indokolatlan csökkenése is. Az intézkedésekkel egyidejűleg, de nem az intézkedések miatt az ipar és építőipar igen sok területén megszüntették a darabbért, és időbérre tértek át. így a munkásoknak a termelés és termelékenység fokozásában való érdekeltsége lényegesen csökkent. Ez a változás egyes munkafolyamatoknál indokolt volt, 297
