Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)

18. 1957. február 28.

1957. február 28.

MT ülések jegyzőkönyvei

9. Törvénytervezet az Országgyűlés megbízatásának meghosszabbítására

Előadó: dr. Nezvál Ferenc Meghívott: dr. Eörsi Gyula

A Kormány az előterjesztést a következő módosítással elfogadta:

A törvényjavaslat 1. §-ában megadott határidő21 helyett 1959. május 17-i határidőt kell felvenni.22

10. 1956. október 23-át követően nem anyakönyvvezető előtt kötött házasságokról szóló tvr.23

Előadó: dr. Nezvál Ferenc.

Meghívott: dr. Eörsi Gyula

A Kormány az előterjesztést elfogadta.24

11. Törvénytervezet a kiskorú gyermek tartózkodási helyének kijelöléséhez szükséges gyámhatósági engedélyről

Előadó: dr. Nezvál Ferenc Meghívott: dr. Eörsi Gyula

A Kormány az előteljesztést elfogadta.25

21 Az előterjesztésben az 1958. november 17-ei határidő szerepel.

22 Lásd az 1957. évi I. törvényt! Magyar Közlöny, 1957. május 23. 57. sz.

23 1956. október 23. után a házasságkötéssel kapcsolatos feladatokat több anyakönyvi kerületben nem az anyakönyvvezetők, hanem a „forradalmi bizottságok” vagy más hasonló elnevezésű társadalmi szervek, illetőleg az általuk megbízott személyek látták el, amelyek azonban az akkor hatályos családjogi törvény szerint - amely csak az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot ismerte el törvényesnek - nemlétező házasságok voltak. Az előterjesztés szerint ez hátrányosan érintette azokat a házasfeleket, akik abban a tudatban kötöttek házasságot az eljáró személy előtt, hogy az anyakönyvvezető feladatait jogszerűen látta el. A kérdést úgy kívánták rendezni, hogy az 1956. október 23. és december 8. között eltelt idő alatt nem kinevezett anyakönyvvezető közreműködésével kötött házasságokat létezőnek ismerték el.

24 Az 1957. évi 19. sz. tvr. a Magyar Közlöny, 1957. március 12. 29. számában jelent meg.

25 A Budapesti Közjegyzői Iroda vezetőjének közlése szerint az előterjesztés benyújtását megelőző hetekben több mint 120 esetben kérték „disszidált” gyermekek szülei olyan nyilatkozat hitelesítését, amelyben hozzájárultak ahhoz, hogy gyermekük Ausztriából más nyugati országba távozzék. Az Igazságügy-minisztérium előterjesztése szerint a közjegyzőknek az ilyen nyilatkozatok hitelesítésének megtagadására nem volt joguk, ugyanakkor az ilyen nyilatkozatokat a magyar érdekekkel ellentétesnek tartották. Nezvál Ferenc a kérdés megoldását abban látta, hogy a családjogi törvényt ki kell egészíteni olyan rendelkezéssel, miszerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges a belföldön lakó szülő minden olyan nyilatkozatához, amely a gyermek külföldre távozását vagy külföldi tartózkodási helyének kijelölését célozza. Lásd az 1957. évi 18. tvr-t a Magyar Közlöny 1957. március 12. 29. számában!

284