Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető rozata egyrészt az államigazgatás legfelsőbb szervének a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányt nyilvánította, másrészt a Magyar Népköztársaság címerévé a Kossuth- címert tette.14 A határozat felhatalmazást adott arra is, hogy a kormány tagjai közül maga jelölje ki az államigazgatás egyes ágainak vezetőit, ami az 1/1956.(XI. 12.) számú kormányhatározatban meg is történt. A kormány Münnich Ferencet a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek, Horváth Imrét a külügyek. Kossá Istvánt a pénzügyek, Apró Antalt az iparügyek, Dögéi Imrét a földművelésügy, míg Rónai Sándort a kereskedelmi ügyek vezetésével bízta meg. Egyben felhatalmazta őket, hogy az egyes szakminisztériumok ideiglenes vezetőinek kijelöléséről gondoskodjanak.15 Marosán György beosztásáról a határozatban nem intézkednek, habár a NET határozata a kormány tagjaként tüntette fel. Bölöny József könyvében 1957. május 9-től datálja államminiszterségét,16 de már az 1956. november 4-ei felhívásban is így szerepelt, s államminiszterként mondta el első beszédét november 8-án a rádióban. Kinevezési okmánya mindmáig nem került elő, így csak feltételezhetjük, hogy az ő hatáskörében azok a kérdések maradtak, amelyeket a kormányhatározat nem osztott fel a többi kormánytag között (egészségügy, igazságügy, művelődésügy, építésügy). Az ideiglenesség átmeneti állapota kormányzat- és szervezettörténeti szempontból olyan különleges irányítási struktúrákat eredményezett, amelyek sem a korábbi, sem a későbbi időszakban nem fordultak elő, hiszen mint a fentiekből láthatjuk, Kádár János kormányában az első periódusban nem voltak klasszikus értelemben vett miniszterek, csak kormánytagok, akik egyes ügyekért feleltek. A nyolc kormánytagból „új embernek” Horváth Imre és Münnich Ferenc számítottak, akik a Rákosi-korszakban különböző diplomáciai posztokon szolgáltak. Marosán György 1949-1950-ben rövid ideig könnyűipari miniszter volt és 1956 nyarán, mint miniszterelnök-helyettes már újra kormánytag. A kabinet tagjai közül négyen a gazdasági tárcákon osztoztak. Apró Antal, az ipari terület összefogója, nem volt ugyan gazdasági szakember, de volt gyakorlata a tervutasításos rendszer irányításában, hiszen 1953 augusztusától a Minisztertanács illetékes elnökhelyetteseként ezt a feladatot látta el. A kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekkel Rónai Sándor foglalkozott, akinek szintén nem volt idegen ez a terület. 1945 és 1949 között a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszteri posztot töltötte be, 1949- 1950-ben pedig a Külkereskedelmi Minisztérium élén állt. A pénzügyek vezetését arra a Kossá Istvánra bízták, aki az 1950-es években több gazdasági irányító poszton „bizonyított”: 1948-1949-ben iparügyi miniszter, azt követően bő félévig pénzügyminiszter, 1952-ben kohó- és gépipari miniszter, majd ismét egy féléves időtartamra általános gépipari miniszter. A földművelésügy irányítójának Dögéi Imrét szemelték ki, aki az UFOSZ főtitkáraként, majd a DÉFOSZ, illetve a SZÖVOSZ elnökeként szerzett irányítási tapasztalatokat, s aki kormányzati megbízatása előtt az Országos Földműves- szövetkezeti Tanács elnöki funkcióját látta el. Addig, amíg a kormány összetételének első változtatására 1957. február 28-án 14 A NET határozata alkotmánysértő volt, mivel egy közönséges határozattal megváltoztatta az Alkotmányt. Az Alkotmány 19. § 4. bekezdése ugyan rögzítette, hogy az Országgyűlés jogkörét, ha az nem ülésezik, az Elnöki Tanács gyakorolja, de az alkotmány megváltoztatását nem tette lehetővé számára. 15 Magyar Közlöny, 1956. november 12. 93. sz. 16 Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Negyedik, bővített és javított kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1992. 104.
