Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
48. 1957. december 5.
MT ülések jegyzőkönyvei 1957. december 5. eszközölt kisebb-nagyobb fizetéseket a bizottság által képviselt hitelezők javára. 1948-tól kezdve Magyarország is utalt át változó összegeket a jogfenntartás mellett zárolt számlára úgy, hogy a hitelezők részére ezekből kifizetés a kölcsönök ügyének végleges rendezéséig nem eszközölhető. Az eddigi fizetések összege cca. 140 millió francia frank. Ez az összeg a francia frank folyó év augusztusában bekövetkezett devalválása után, a fennálló árfolyam garancia alapján, 20%-kal megnöveltetett. (Összesen 168 millió frs = 4,7 millió devizaforint.) 1956-ban Rómában volt egy nélkülünk tartott, kétnapos konferencia. Ezen a hitelezők egy memorandumot terjesztettek elő, amelyben álláspontjuk lényegét foglalták össze. Ez abban áll, hogy véleményük szerint a Brioniban kötött egyezmény semmissé nyilvánítása következtében a Római Megegyezést úgy kell tekinteni, mint ami változatlanul hatályban volt és van, annak feltételeiben módosításokat csak a II. világháború folytán előállott területi változások alapján kell eszközölni. A konferencia munkáját főleg arra kívánják korlátozni, hogy a hátralékok összeállításával összefüggő és a Brioniban kötött megállapodás ideiglenes alkalmazásából előállott technikai feladatokat oldja meg, és a békeszerződésekben említett méltányosság adta lehetőségeket már eleve igen szűk térre igyekszik szorítani. A magyar álláspont az lehet, hogy a békeszerződés szóhasználatából és az abban előírt méltányossági követelményből kiindulva vizsgálat alá vonjuk a Római Megegyezésnek mindazokat a rendelkezéseit, amelyek kihatnak az államok kötelezettségeire. Visszatérünk ezzel kapcsolatban a Társaság keletkezésének és anyagi körülményeinek történetére, a Római Megegyezés bírálatára és végső soron kétségbe vonjuk, hogy van-e egyáltalában fizetnivalónk a DSZA- kötvényadósság címén, felsorakoztatva a rendelkezésre álló jogi és gazdasági érveket, amely utóbbiak közé tartozik többek között a vasútvonalakat ért tetemes háborús károkra, illetőleg azok helyreállítására történő hivatkozás is. A most összeülő adósértekezleten természetesen nem kívánunk végső konzekvenciákra jutni. Az adósértekezleten célunk elsősorban az lenne, hogy a problémákat érzékeltessük a többi adósállammal, megvizsgáljuk részleteiben az álláspontunkból eredő vagy azt alátámasztó jogi és gazdasági szempontokat. Törekednünk kell minél teljesebben megismerni a többi, különösen az olasz delegáció elgondolásait és azt, hogy melyik tárgyaló fél milyen vonalon vár leginkább engedményeket a maga részére. Az egyes részletkérdésekben megmutatkozó érdekazonosság alapján igyekezni kell közös álláspontra jutni az illetékes delegációval. Saját, a békeszerződésekben előirányzott nemzetközi konferencián képviselendő álláspontunkat nem ismertetnénk. Kötelező nyilatkozatot az adósértekezleten nem teszünk. Kivételt képez a békeszerződésekben előirányzott nemzetközi konferencia összehívásának időpontjára vonatkozó megegyezés, amely elől az olasz kormánnyal folytatott legutóbbi jegyzékváltásokban létrejött megállapodás következtében elzárkózni nem tudunk. Mindenesetre igyekezni kell a delegációnak azt elérni, hogy a teljes konferencia időpontja ne legyen 1051
