Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
48. 1957. december 5.
MT ülések jegyzőkönyvei 1957. december 5. 3. Pénzügyminisztérium Szigorúan titkos! Készült: 75 példányban 00278/1957. 031 sz. példány Tárgy: Felhatalmazás a DunaSzáva-Adria Vasúttársaság ügyében tartandó tárgyalásokhoz Előterjesztés a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz I. A békeszerződés kötelezi Magyarországot arra, hogy Ausztriával, Jugoszláviával és Olaszországgal együtt rendezze a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság kötvény- adósságának ügyét. A Duna-Száva-Adria Vasúttársaság jogelődje 1858-ban alakult. Alaptőkéje igen csekély volt, ezért vasútvonalait kölcsönökből építette, és további működése során is újabb kölcsönöket vett fel. Minthogy a kölcsönkötvények kibocsátási árfolyama igen alacsony volt (átlagosan 47%), a hitelezők már az első világháború előtt kamat és törlesztés cím többszörösen visszakapták befektetett tőkéjüket. A túlnyomórészt francia kötvénytulajdonosoknak mégis sikerült az első világháborút követő békeszerződésekbe olyan rendelkezést bevétetniök, amelynek alapján 1923-ban Rómában igen jelentős és súlyos - aranyfrankban meghatározott fizetési kötelezettséget vállalt magára az a négy állam, amelynek területén a Vasúttársaság vonalai feküdtek (Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország). A Római Megegyezés nemcsak a kötvényhitelezőkre nézve volt igen előnyös, hanem Olaszországra is, mert viszonylag kisebb kötelezettség vállalásával megszabadult egy korábbi, lényegesen nagyobb terhet jelentő kötelezettségétől. Magyarország fizetési kötelezettsége a Római Egyezmény alapján - 16,5%-os kvóta alapján - évenként 3,2-3,4 millió aranyfrank, illetve 1932-től kezdve 3 450 000 aranyfrank (megfelel kb. 13 millió devizaforintnak) volt. Ezeket az évi fizetéseket 1968-ig kellett volna teljesíteni. Minthogy az 1931-ben életbe léptetett devizakorlátozó intézkedések után csak részleges fizetések történtek, majd pedig a fizetés megszakadt, felgyűlt hátralék és még ezután esedékessé váló évjáradékok fejében - kamatok nélkül - összesen kb. 119 millió aranyfrank (450 millió devizaforint) a hitelezők követelése. Minthogy a harmincas évek végén a nyilvánvalóan méltánytalan Római Egyezmény alapján már egyik adós állam sem teljesítette az előírt fizetéseket, az 1049
