Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

hibásan keltezi 1320-ra). — DocRomHist C, X. 289-291 (román fordításban is, hibásan 1354. december 291355. január 13-ra keltezve). • Regeszta: ErdKLt 138. sz. (hibásan 1355. körűire keltezve). 192. 1344. március 18. (f. V. a. Iudica) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy egyrészről Simon bán fia: néhai Mihály fia: Jakab, Sumugun-i nemes - Purun-i Péter Kukullew-i ispán, továbbá Burd és Simon bán fia: Miklós ugyanottani szolgabírák ügyvédvalló levele alapján, távollévő testvérei: Péter, János és Simon nevében is - másrészről pedig Simon bán fia: néhai Tamás fia: Balad, Kendtheyd-i nemes - távollévő testvérei: János, István és Miklós nevében is szintén az előbbiek ügyvédvalló levele alapján előttük egyezségre léptek egymással. Ennek értelmében, minthogy Tamás fiai: Balad, János, István és Miklós Pype birtok őket kizárólagosan illető felét közös célra átengedték nagybányáiknak (patruelibus): Simon bán fiai: Miklósnak, Demeternek és Jakabnak, most Mihály fiai: Jakab, Péter, János és Simon a Pype-n nekik járó negyedrész értékeként a Kukullew vármegyei Estfand birtoknak az osztálykor részükbe jutott felével kárpótolják Tamás említett fiait: Balad-ot, Jánost, Istvánt és Miklóst. — Méltóságsor. Domokos prépost, az éneklőkanonokság betöltetlen, Loránd őr-, Bulcho magister Zothmar-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, egykor a Béldi cs mezőméhesi lt-ban, jelenleg a Román Akadémia bukaresti könyvtárának az ottani Nemzeti Levéltár által átvett oklevélgyűjteményében, P. 316. sz. alatt (DF 290936). Li Közlés: Ub II. 17-18. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 178-179 (román fordításban). 193. 1344. április 8. (f. V. p. Passce) [A kolozsmonostori konvent] előtt Kecheth-i Miklós fia: János, testvérei: Pál, Balázs, Tamás és András nevében is, szükségektől szorongattatva, Olnuk nevü örökjogú birtokuk hatodrészét és a Gyrukuth nevű földjük felét négy márka és fél fertő finom ezüstön, fertőnként 18 garassal számítva, május 30-tól (ab oct. Penth.) kezdve három esztendőre zálogba adja Olnuk-i János fia: Istvánnak, valamint fiainak: Istvánnak, Barrabas-nak és Lászlónak. Tartalmi ái Járai Péter erdélyi alvajda 1364. október 13-i oklevelében, iktári Bethlen cs lt (DF 255009). n Közlés: DocRomHist C. XII. 348, 350 (román fordításban is). 194. 1344. április 12. (in Sancto Emerico, f. II. p. oct. Passce) László erdélyi alvajda előtt néhai Lénárd fiai: János és Imre, Ezthyen-i nemesek, kijelentik, hogy Ezthyen birtok őket örökjogon illető felét szüleik és maguk lelki üdvössége érdekében, András erdélyi püspöknek, utódainak és Szt. Mihály arkangyal egyházának adományozták, akiket meg is oltalmaznak mindenki keresetével szemben. Eredeti, hártyán, függőpecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277299). C Közlés: Szeredai: Series 81-82. — CDHung IX/1. 265-266. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 179-180, 618-619 (román fordításban is, hasonmással), fi Regeszta: ErdKLt 111. sz. 195. 1344. április 24. (in Georgii mart.) Az erdélyi egyház káptalana előtt László fia: János, Moyus-i nemes, minthogy a Clus vármegyei Zenthgurgthelke nevű örökjogú birtoka felét már korábban eladta Szentpéteri (de Sancto Petro) Nagy (Magnus) Ábrahámnak, most a székelyek számítása szerinti nyolc régi báni márkáért (pro octo marcis antiquorum