Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Pál fia: Jánossal, de nevezett Tompus szolgája (serviens): Rafael fia: Péter a vajda személyében ellentmondott. Az ellentmondókat, okleveles bizonyítékaikkal együtt, október 13ra (quind. Mich. arch.) az uralkodó elé megidézte. — Hátlapján azonos kézzel: Dominó regi pro magistro Donch et filiis suis contra dominum episcopum Transsilvanum et nobiles interius nominatos ad quindenas beati Mychaelis archangeli nunc venturas super facto quarumdam possessionum et erectionibus metarum evocatorie. Eredeti, papíron, hátlapján mandorla alakú zárópecsét töredékével, DL 3422. • Közlés: AOkm IV. 143-147. — Hurmuzaki 1/1. 669-672. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 49-53, 587-591 (román fordításban is). • Regeszta: DocVal 87-88. — AOkl XXV. 683. sz. 74. 1341. szeptember 28. (f. VI. a. Mich. (arch.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Wolko (Karazna vm) birtoknak, melyben kővár található, Domokos fia: Donch magister komáromi (Kamariensi) és Karazna-i ispán, valamint fiai: Miklós, István, János és László magisterek javára a király által elrendelt iktatása során Orrus (d) Miklós magister, Legnyche-i várnagy, királyi ember, Domokos kanonok, Szűz Mária [váradi] kisebbik egyházának dékánja, a székeskáptalanban pedig karbeli pap tanúbizonysága mellett, szeptember 10-én (f. II. p. Nat. virg.) a Wolko-hoz tartozó Karazna és Pál fia: Tamás Worsoch nevű birtoka közötti határt a következőképpen állapította meg: Prima meta incipit in loco Mocharligeth dicto, ubi tres mete, quarum una separat a meridie possessioni Karazna, secunda possessioni Worsoch, tertia possessioni Perechen. Finitis ibi metis possessionis Perechen, procedit ad orientem, ubi due mete, quarum una separat possessioni Karazna, alia possessioni Worsoch. Abinde itur ulterius ab eadem parte orientis tres mete, quarum una distingit possessioni Karazna, alia possessioni Worsoch, tertia vero possessioni Benseteleke. Dehinc currit ulterius ubi prope eandem possessionem Worsoch due mete modo premisso eisdem possessionibus Karazna et Worsoch separantes, et ibi eedem mete terminantur. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsételés nyomával, Bánffy cs nagyfalusi lt: DL 67664. — Ái I. Károly király 1341. december 7-i oklevelében (80. sz.), uo.: DL 67668 és Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260927). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 53-54, 591 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl XXV. 685. sz. 75. 1341. szeptember 29. (in Mich. arch.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy a Karazna vármegyei Wolko-nak és a hozzátartozó birtokoknak Donch magister Kamaron-i és Karazna-i ispán, valamint fiai: László, János, István és Miklós javára I. Károly király által elrendelt iktatása során Orrus (d) Miklós Ledneche-i várnagy, királyi ember, Domokos, Szűz Mária [váradi] kisebb egyházának dékánkanonokja, a székeskáptalanban pedig karbeli pap, hiteleshelyi tanúbizonyság jelenlétében, szeptember 5-én (f. IV. a. Nat. virg.) és a következő napokon a Wolko-hoz tartozó Zoan, Nogfolw és Barla birtokot Miklós egykori vajda fia: Móric fia: Simon magisternek és István fia: Istvánnak Somlyó nevű jószágától, ama régi határjelek szerint, ahogyan azt a király birtokolta ofiiciálisai: előbb az említett Orrus (d) Miklós magister, utóbb pedig Chemburg útján, az alábbi módon határolta el: Prima enim meta incipit ab occidente in quodam colle, ubi tres mete, quarum prima distingit possessioni Zoan, secunda possessioni nostre Kaluzteluk vocate, tertia vero cuidam térre sessionali Vydenyefew dicte, ad predictam Somlyó pertinenti. Ibique