Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

ménytelen megintés után, egyházi átokal sújtja Tamás vajda korábban Kechkeskw-i, je­lenleg Leta-i várnagyát: Ryma-i (d) Miklóst, mert Gyulafehérvárat megrohanta (in civitatem nostram Albam hostiliter irruit), a lakosok mezőn legelő szarvasmarha- és juh­nyájait, ott szántó ökreit, valamint a káptalan ménesét elhajtatta, az állatokat őrző szolgá­kat kegyetlenül megverette, megsebesíttette, a zsinatra igyekvő papokat bántalmazta, ru­háikat elszedette, Cluswar-i bíráskodása során egy subdiaconus klerikusnak félkezét levá­gatta, László magister Zonuk-i főesperest, Wynch-i plébánost fegyvereseivel Fenes háza­iig üldözte. Kiátkozza továbbá [Pagan (d)] Istvánt és Junhus (d) Andrást, amiért Tamás magister őrkanonokot elfogták, kezet emeltek rá, mellbe vágták, jó lovát elvették és hit­vány gebére ültetve, a papi rend csúfságára végighurcolták Kolozsmonostoron (per villám monasterii sancte Marié) az összecsődült tömeg előtt. E döntését egyházmegyéje papságának tudomására hozza és elrendeli hogy a harangok meghúzásával, az égő gyer­tyák kioltásával mindenkit figyelmeztessenek, hogy a kiközösítettéket elkerülhessék. Eredeti, vízfoltos hártyán, melynek jobb felöli harmadán a szöveg a keltezéssel együtt legfeljebb ultra-viola lámpával olvasható, függőpecsétje elveszett, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277317). Keltezése az I. Károly király 1341. szeptember 19-én (72. sz.) és XII. Benedek pápa 1341. október 31-én kelt oklevelében (79. sz.) foglaltakon alapszik. C Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 45-47, 585-586 (román fordításban is). • Regeszta: ErdKLt 125. sz. (hibásan 1350 körűire keltezve). — Bónis: Szentszéki regeszták 959. sz. (1340 körűire keltezve). 72. 1341. szeptember 19. (Damas, f. IV. p. Exalt. s. cr.) I. Károly király előtt András erdélyi püspök és káptalana nevében Miklós magister Culus-i főesperes, a főpapok és bá­rók jelenlétében, kibékülnek Tamás erdélyi vajdával az előbbi megegyezésük óta kölcsö­nösen, de főként Petew alvajda és Pagan (d) István magister, a vajda rokona által elköve­tett birtokfoglalások, kártételek, emberölések, falvak felégetése stb. felől, de a püspök ál­tal Petew alvajdának adott pénzösszeg felől nem. A felek eskü alatt kötelezik magukat, hogy a jövőben, ha viszály támadna közöttük vagy familiárisaik között, közösen kijelö­lendő bíráik a kolozsmonostori (monasterii de Culus) konventtel megvizsgáltatják az ese­tet és igazságot szolgáltatnak benne, az esetleg hanyag vagy elnéző bírák leváltásának terhe alatt. Az üggyel kapcsolatos korábbi okleveleiket kölcsönösen érvényteleneknek je­lentik ki. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsételés nyomával, az erdélyi káptalan mit (DF 277292). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 47-49, 586-587 (román fordításban is, hasonmással). Regeszta: ErdKLt 636. sz. — AOkl XXV. 657. sz. 73. 1341. szeptember 27. (in Cosme et Damiani mart.) A Warad-i káptalan jelenti 1. Károly királynak, hogy [1341. augusztus 13. előtt kelt] parancsára (69. sz.) Orrus (d) Miklós magister Legniche-i [korábban Wolko-i] várnagy királyi ember és Domokos, Szűz Mária kisebbik egyházának dékánkanonokja, a székeskáptalanban pedig karbeli pap, hiteleshelyi kiküldött Wolko-nak (Karazna vm) és a hozzátartozó birtokoknak Donch magister Kamaruyn-i és Karazna-i ispán valamint fiai javára általa elrendelt ikta­tása során a következőképpen járt el. Amikor Orrus szeptember 7-én (in vig. Nat. virg.) Nogfalu-t el akarta határolni Dénes bán Bogus és Monoyrod nevű birtokától, és az ő vár­nagysága idejebeli határjelek között Donch magisteréknek akarta iktatni, Dénes bán ne-

Next

/
Thumbnails
Contents