Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

usui relinquentes. Végül kötelezték magukat, hogy örök érvényű osztályról lévén szó, e birtokaikat mindenféle keresettel szemben közösen fogják oltalmazni. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Wass cs lt (DF 252705). • Közlés: CDHung VIII/4. 474 (töredék). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 539-541, 606-608 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: AOkl XXIV. 451. sz. — WassLt 62. sz. 26. 1340. július 23. (Leta, III. d. f. VI. a. Marié Magd.) Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy miután János kolozsmonostori apát mindenkit és Deme-t, valamint testvéreit: Jánost, Gergelyt és Antalt különösképpen is, tiltott Kajántó nevü birtoka elfoglalásától, megbízottja: Szomordoki Péter július 21-én (f. VI. a. Marié Magd.) kiszállt Kajántóra, Demét és testvéreit kirekesztette az általuk elfoglalt birtokrészekből, majd megállapította Kajántó határait a Bedehalma nevű helyig, ahol határjeleket is állított, aztán a Syab felé vezető útig és Macskás helység határáig kijelölte a határvonalat. Eredeti, hártyán, pecsételés nyoma nélkül, 1897-ben még a kolozsmonostori konvent mlt-ban volt, jelenleg ismeretlen helyen van, illetve feltehetőleg elpusztult. • Regeszta: KmLt 11. sz. — AOkl XXIV. 455. sz. 27. 1340. augusztus 1. (Wyssegrad, in oct. Iacobi ap.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevele. 1327-ben úgy rendezte el az egyrészről Felician fia: Péter, Heneng fia: Bartholomáus és Nagy (Magni) Péter néhai Kuluswar-i polgárok nemzetségének (generationes), másrészről ugyanottani Stark comes és Zekul nemzetségének tagjai között támadt viszályt, hogy amelyik fél újrakezdené az ellenségeskedést, fejét és jószágait veszítse, legyen számkivetett nemcsak Kuluswar városából, hanem Magyarország bármelyik más részéből is mint a király megátalkodott ellensége. Ennek ellenére Felician fia: Péter, Bartholomáus és Nagy (Magni) Péter nemzetségének tagjai, a vajdai ítéletet figyelmen kívül hagyva, [1338.] április 5-én (in Ramispalmarum) fegyveres kézzel megrohanták Stark comes és Scekwl nemzetségének és rokonainak házait, többeket botokkal összeverve megsebesítettek, két személyt a rokonságból meg is öltek, majd vétkük tudatában elmenekültek a városból. Amikor pedig mindezekért bírói székére többízben is megidéztette őket, hogy méltó büntetést szabjon ki reájuk, meg sem jelentek, hanem 1338. november 6-án (VI. f. a Martini conf.) híveikkel együtt belopóztak a városba, felgyújtották azt, Stark fiait: Nikolaus-t és Peter-t, több más rokonukkal együtt megölték, sok gazdag és szegény polgár házát feltörték és kifosztották, majd nagy zsákmánnyal elmenekültek. Végül e lázadók két éven keresztül a király ellenségeinek körében élve, ezekből csapatokat gyűjtöttek maguknak, teljesen el akarva pusztítani Kuluswar-t és lakóit. Pethew alvajda azonban szembeszállt velük és a város közelében a polgároktól is segítve harcban legyőzte és halállal büntette a lázadókat. A hűtlen nemzetség küzdelemben elesett tagjainak minden vagyona a vajdára szállt mint bíróra. Ái I. Károly király 1341. április 15-i oklevelében (54. sz.), DL 40979. • Közlés: AOkm IV. 503-505. — Ub I. 506-508. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 541-543. és 608-609 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl XXIV. 467. sz.