Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

MUTATÓK

letőt egy családba besorolni), minden személy egyúttal keresztneve szerint is megjelenik a mutatóban. Az azonos keresztnevüek sorozatában előbb az egyháziakat, majd a világiakat soroljuk fel, e két kategória ugyanis élesen elválik egymástól. Az egyháziak élén (esetenként) a pápa szerepel, majd a többiek szolgálatuk helyének betűrendjében következnek. A világiak sorát az uralkodó és a királyi család tagjai nyitják meg, majd mindazok következnek, akiket nem birtokuk, hanem csak viselt tisztségük (pl. nádor, ispán, várnagy) vagy egyéb minőségük (pl. ügyvéd, famulus) alapján ismerünk. Ezután a helynévhez köthető nevek jönnek a birtok vagy lakóhely betűrendjében (amennyiben több településhez is köthető, azt vettük alapul és az került az első helyre, amelyből a „családnevet" képeztük). A keresztnevet követi a rangjelző címre (magister, comes) való utalás, az apa és a leszármazottak vagy ezek hiányában más rokonok nevének feltüntetése, végül az egyes esetekben betöltött szerep (pl. királyi ember, fogott bíró), majd a státus (birtokos vagy lakos). Mindezeknek azonban a sorrend kialakításában nincs szerepük. C) A fogalmi szószerkezeteket általában a konkrétumhoz közel álló névszavak (pl. bíráskodás, birtok, ítélkezés, oklevél, pecsét) szerint rendeztük. Kivételek azonban adódnak, amennyiben úgy láttuk, hogy ez jobban szolgálja a felhasználást: így a „királyi birtok", „királyi engedély", „királyi udvar", „királyi vár" fogalmak nem a „birtok", „engedély", „udvar", „vár", hanem a „királyi" kezdetű címszó-családban lelhetőek fel, hiszen itt a királyi méltóság szerepe a meghatározó. Néha önkényes fogalomképzésre is sor került: pl. célszerűnek látszott az alvajdai, királyi, országbírói, vajdai emberekre (megbízottakra) vonatkozó adatokat nem szétszórtan, az egyes méltóságok mellett csoportosítani, hanem inkább összevontan, a „hatósági ember" címszón belül rendezni - e kiküldöttek ugyanis minden jel szerint egységes társadalmi csoportot alkottak, és nem a mandátum kibocsátója határozta meg személyüket. A tárgyszavak és fogalmak esetében is utalások és gyűjtőfogalmak (pl. címek, tisztségek, egy-egy intézmény tagjai, egy nemzetségbe tartozó családok, azonos jellegű jogesetek) segítik az eligazodást. Hegyi Géza