Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
1113. 1359. december 30. (in Alba Jule, f. II. p. Nat. dom.) I. Lajos király a gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalanának. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Sándor, Gyürke vagy Erne királyi emberként idézze elébe Bybarch-ot, a Holmad-i románok vajdáját (woyuodam Olakorum) egy bizonyos Román nevü román és Zalathna-i bányász özvegye ellenében, majd ennek lefolyásáról írjon jelentést. — Hátlapján azonos kéz írásával: Fidelibús suis, capitulo ecclesie Albensis, pro domina relicta Román Olachy [!] et urbararii citatoria. Eredeti, papíron, hátlapján pecsét nyomával, DL 30670. • Közlés: Ub II. 172. — DocRomHist C, XI. 452-453 (román fordításban is). • Regeszta: DocVal 142. 1114. 1359. Nikolaus, a szebeni (Czybiniensis) káptalan dékánja és kiscsűri (in Paruo horreo) plébános, a káptalanbeli többi testvérrel együtt bizonyítja, hogy [Johann] Kerz-i apát - az ottani konvent nevében - a Zeckat-i lakosok összességét bizonyos terület miatt perbe fogta és megidéztette. Az apát a káptalan előtt azt állította, hogy királyi okleveleket akar bemutatni arra vonatkozóan, hogy a vitatott föld a Kercz-i kolostorhoz (ad claustrum dictum Kercz) tartozik. A kijelölt időpontban azonban az apát és konventje nem bizonyította igazát és ezért a szebeni káptalan dékánja - a káptalanbeli testvérek tanácsára is - a Zeckat-i emberek összességét felmenti az apát és konventjének keresete alól. Az oklevelet a káptalan pecsétjével erősítik meg. - Tanúk: A Helta-i, a keresztényszigeti (de Insula) és a Schellenberg-i plébános, és sok más megbízható ember a papok, illetve a provincia lakói közül. — Hátlapján 16. századi írással: Kercz contra Zakadat. Eredeti, hártyán, fúggőpecsétje hiányzik, Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/14 (DF 244579). • Közlés: Ub II. 172-173. — Schullers Archiv 1/2. 295 (Reschner M.). — CDHung IX/3. 77 (töredékesen). — DocRomHist C, XI. 345347 (román fordításban is). 1115. 1359. Az erdélyrészi hét szék lakói (provinciales septem sedium parcium Transiluanarum) bizonyítják, hogy [Johann] Kercz-i apát - az ottani konvent nevében - a Zeckat-i lakosok összességét egy terület miatt a szebeni (Czybiniensis) káptalan és dékánja előtt perbe fogta és megidéztette. Az apát a káptalan előtt azt állította, hogy királyi okleveleket mutathat be arra vonatkozóan, hogy a vitatott föld a [Kercz-i] kolostoré. A kijelölt időpontban egyaránt megjelentek az apát és a konventi testvérek, illetve Nikolaus comes és Zeckat-i emberek összessége, azonban az apát sem oklevelekkel, sem indokkal nem bizonyította keresetét. Ezért Konrád comes szebeni (de Czybinio) akkori királybíró, veresmarti (de Ruffo Monte) Ywanus comes és Johann comes testvérek, Stolzemberg-i Loc (d) Johann, továbbá Johann, a nagycsűri (de Magnó horrea) egyház gondnoka (vitrico ecclesie), a Helta-i és a keresztényszigeti (de Magna insula) villicus, a provincia öszszes többi lakójával együtt és ezek tanácsára is, a Czeckat faluhoz tartozó területeket Zeckat falunak ítélték, nehogy az ottani társaikat (consociis) az apát részéről bármilyen jogtalanság érhesse. Az oklevelet a provincia pecsétjével erősítették meg. —A peres föld határának leírása: Terminos autem predicti teritorii incipere recognovimus a rivulo fluente a loco, qui dicitur Cranemar, et pertransit usque in rivulum qui Hunnerbach nuncupatur, et tunc protenditur a loco qui dicitur Cranemar ultra montem usque in
