Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

cupatum procedendo usque ad metas possessionis Zaruad vocate sequestrantes distinxissent. Ái Lackfí András erdélyi vajda 1359. október 22-i oklevelében (1093. sz.), Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjteménye, jelenleg a SSztGyNLt őrizetében (DF 278727). • Közlés: DocRomHist C, XI 421-422 (román fordításban is). 1093. [1359.] október 22. (in Wissegrad, X. d. VIII. d. oct. Mich. arch.) András erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán bizonyítja, hogy korábbi május 1-jei (in oct. Georgii mart.) perhalasztó oklevelének megfelelően Zunya-i János fia: András - a Warad-i káptalan ügyvédvalló levelével Moyk fia: Tamás felesége: Erzsébet nevében - bemutatta a Waradi káptalan 1358. szeptember 23-i jelentését (1047. sz.) I. Lajos királyhoz. Eszerint a káptalan Zochyk, István, László, Jakab és Andurnuk fia: István Pele-i nemeseket az Erzsébetet illető leánynegyed iktatásánál történt ellentmondásuk miatt, utóbbi ellenében november 8-ra (ad oct. Omn. Sanct.) a király elé idézte, de az ügy tárgyalása [1359.] május 1jére (ad oct. Georgii mart.) halasztódott. Ezután Zonya-i András azt állította, hogy Pele birtok felének hatodrésze Erzsébet nagyapja (avi): Sebestyén jószágrészéből leánynegyedként Erzsébetet illeti, mint olyat, aki birtoktalan emberrel kötött házasságot (homini impossessionato copulate). Ennek hallatán Mark fia: István - a Pele-i nemesek ügyvédje a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével - azt válaszolta, hogy a kérdéses leánynegyed nem csak Erzsébetet illeti, hanem Jolenth nevű nemesasszonyt is, aki egyébként birtokos ember felesége. Erzsébet ügyvédje erre bemutatta a Warad-i káptalan említett pátens oklevelét, mellyel jogtalanul a teljes leánynegyedet igényelte megbízója számára. A vajda és a nemesi ülnökök azonban azt ítélték, hogy ennek alapján Erzsébetet nem illeti a terjes leánynegyed, hanem csak annak fele, és az iktatásra [1359. május 1. és október 6. között kelt oklevelével] a Warad-i káptalant kérte fel (1064. sz.), úgy hogy erről a káptalan [1359.] október 13-ig (ad oct. d. octavarum Mich. arch.) írjon számára jelentést. Ezután Moyk fia: Tamás - a Warad-i káptalan ügyvédvalló levelével - felesége: Erzsébet nevében, illetve Mark fia: István - a Lelez-i káptalan ügyvédvalló levelével a Pele-i nemesek nevében is - bemutatta a Warad-i káptalan 1359. október 12-i jelentését (1092. sz.), mely szerint október 6-án (in oct. Mich. arch.), ítéletének megfelelően a vitás leánynegyed felét a két vajdai ember a káptalani tanúbizonyságok jelenlétében, a szomszédok összehívása után a leírt határok között örökjogon Erzsébetnek iktatta. Mindezek miatt András vajda a nemesi ülnöktársaival együtt - a vitás leánynegyed felét minden tartozékával és haszonvételével együtt örökjogon Erzsébetnek és férjének ítélte. Az erről kiállított privilégiális oklevelét fuggőpecséttel erősítette meg. Eredeti, hártyán, fíiggőpecsétje elveszett, Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjteménye, jelenleg a SSztGyNLt őrizetében (DF 278727). • Közlés: DocRomHist C, XI. 422^128 (román fordításban is). 1094. 1359. november 15. (f. VI. p. Martini ep.) A Clusmunustra-i Szűz Mária-monostor konventje előtt [Girolti] Miklós fia: János fia: András szükségektől szorongattatva Tanchaza-n (Clus vm) örökjogon bírt részjószágát egy fertő híján hat márka finom ezüstben (pro sex marcis fini argenti minus uno fertone) tíz esztendőre elzálogosítja [Thamas]folua-i György fia: Illésnek azzal a megkötéssel, hogy ha a határidő leteltekor nem