Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

1064. [1359. május 1. - október 6. között] András erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán a Warad-i káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében a felperesek számára kiküldött Zaruad-i Péter fia: Tamás, Zamad-i János fia: Mihály vagy Kezu-i Péter fia: Lukács, illetve az alperesek számára kiküldött Twys-i István, Mendzenth-i Chepan fia: Tamás, Helmuch-i Batyz fia: László, Baranya-i Pál fia: István közül kiválasztandó egyegy vajdai ember társaságában [1359.] október 6-án (in oct. Mich. arch.) menjen ki Pele birtokra, ahol a szomszédok összehívása után [a Moyk fia: Tamás feleségét:] Erzsébetet [a nagyapja (avi): Sebestyén jószágrészéböl] illető fél leánynegyedet határolja körül s iktassa azt Erzsébetnek, majd az iktatás lefolyásáról [1359.] október 13-ig (ad oct. d. octavarum Mich. arch.) írjon számára jelentést. Tartalmi ái Lackfí András erdélyi vajda 1359. október 22-i oklevelében (1093. sz.), Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjteménye, jelenleg a SSztGyNLt őrizetében (DF 278727). G Közlés: DocRomHist C, XI. 424, 426 (román fordításban is). 1065. 1359. május 2. (II. d. oct. Georgii mart.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Regun-i Dénes fia: Tamás magister előtte személyesen megjelent és tiltakozva kijelentette, hogy fia: Tamás magister által az ő tudatával Makra-i (d) Pál fia: Miklós kárára elkövetett jogtalanságok miatt, saját elhatározásából és a káptalan korábbi privilégiális oklevele szerint Nogcegh, Zenthywantelku és Torzaltelku nevű (Clus vm) vásárolt birtokait, melyeket ennélfogva elidegeníthet, a kárvallottnak adta át. Bevallását azért tette meg, hogy fia: István a későbbiekben ne támaszthasson követelést a Miklósnak elidegenített fenti birtokokat illetően, másik fiával: Tamással szemben. Eredeti, papíron, hátlapján rányomott pecsét nyomával, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260647). • Közlés: BánfOkl I. 224. — DocRomHist C, XI. 373-374 (román fordításban is). 1066. 1359. május 8. (Albe, in quind. Georgii mart.) András erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy I. Lajos király oklevele szerint egyfelől Domokos erdélyi püspök és az erdélyi káptalan, másfelől ő maga között a tizedek beszedésének ügyében támadt vita eldöntését a felek által egyenlő számban választott, összesen nyolc fogott bírára bízta, úgy, hogy azok 1359. május 8-án Mihály fia: Péter magister egykori [erdélyi] alvajda, királyi ember jelenlétében, ennek Warada nevű falujában a Clusmunustra-i Szűz Máriaegyház konventjének tanúbizonysága mellett hozzanak döntést. A fenti határnapon a felek fogott bírái, Péter egykori alvajda és a konvent tanúbizonysága: Péter magister konventi jegyző jelenlétében a püspök és az erdélyi káptalan bemutatta a király 1357. április 8-án, 1357. július 30-án és 1357. január 26-án Wysegrad-on kelt okleveleit (896., 940. és 882. sz.), amelyben megparancsolta, hogy az erdélyi püspök és káptalana tizedeit illetően az erdélyi részekben (in partibus Transsiluanis) levő bármely faluban, amely a vajdai honorja alá (sub honore voyuodatus et tenuti) tartozik, többet ne avatkozzon bele ezekbe az ügyekbe és nyújtson kártérítést a beszedett tizedért. Ezért a vajda megígéri, hogy a püspök és a káptalan tizedeit a Chycho, Baluanus, Leta, Kukullew, Wywar, Dewa és a honorja alatt levő más várakhoz tartozó falvakból, amelyeket a korábbi vajdák vagy ezek gyakorlatának megfelelően ő maga eddig beszedett, a békesség kedvéért visszaadja, kivéve Bun falu tizedeit, minthogy a bemutatott királyi oklevelek erről nem tettek említést. A