Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

1047. 1358. szeptember 23. (III. d. Mathei ap.) A Warad-i káptalan I. Lajos királynak. [1358. szeptember 21. előtt kelt] parancsára (1046. sz.) Zoruad-i Tamás királyi ember, András karbeli pap tanúbizonysága mellett, szeptember 21-én (f. VI. preterita) megkísérelte ugyan az Erzsébet asszony által igényelt Pele birtokbeli részt körülhatárolni és iktatni, de Barrabás fia: János, az ottani offícialis, Zochyk, István, László, Jakab és [Andumuk fia:] István Pele-i nemesek nevében, ettől eltiltotta, amiért őket november 8-ra (ad oct. Omn. sanct.) a király színe elé megidézte. Tartalmi ái Lackfi András erdélyi vajda 1359. október 22-i oklevelében (1093. sz.), melynek eredetije Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjteményében volt és jelenleg a SSztGyNLt-ban található (DF 278727). LJ Közlés: DocRomHist C, XI. 422^26 (román fordításban is). 1048. 1358. szeptember 24. (f. II. p. Mathei ap.) Az erdélyi káptalan jelenti Domokos alvajdának, hogy 1358. febmár 11-i oklevele (982. sz.) értelmében kiküldte tanúbizonyságul emberét: János aljegyzőt Pál fia: Miklós alvajdai ember mellé, akik a szomszédok jelenlétében Rakustdh birtokot négy egyenlő részre osztották, amiből a déli, lakatlan rész Andrást, Gált és testvéreiket illeti, a maradék három rész pedig a többi Rakustdh-i nemest. Andrásék részét körülhatárolták és abba őket örökös birtoklásra beiktatták, közös egyezség nyomán kikötve, hogy ha valamelyik fél idővel az osztály megszegésére törekedne, emberölésért járó bírságot fizessen a másiknak még a per kezdete előtt. Senki nem mondott ellent, csak [Rakustdh-i] Miklós fia: Benche, de aztán ő is visszalépett. — A körülhatárolt negyedbirtok határainak leírása: Prima meta incipit a parte orientali, circa fossatum cuiusdam vinee, ubi unam metam terream de novo erexissent. Deinde procedit ad plagam occidentalem et vadit per continuas metas ad quendam montem wlgo Zeuleuhig dictum. Deinde ad eandem plagam similiter per continuas novas metas currendo, vadit [ad] quendam montem Higysdumb vocatum. Abhinc ad eandem plagam transeundo, similiter per continuas metas de novo erectas currit ad quandam arborem piri silvestris wlgo Palfyayanuskurtuele dictam, sub qua unam metam terream de novo erexissent. Abhinc procedendo si[mili]ter per continuas metas novas currit ad quendam locum Cheperkesmal dictum. Deinde transit et currit similiter per continuas metas ad quandam viam Hazouta nuncupatam. [Dein]de similiter per continuas novas metas currit et vadit ad quendam montem Nadastdbirch dictum. Abhinc procedit et currit per continuas metas ad quendam rivulum w[lgo Nad]astdpataka dictum et ibi mete terminantur. — Hátlapján azonos írással: Nobili viro, magistro Dominico vicevoyuode Transsiluano, pro Andrea et Gallo nobilibus de Rakustd, super facto possessionarie divisionis intra specificate, relatoria. Eredeti, szakadt hártyán, hátlapján befüggesztett zárópecsét nyomvaival, DL 30388. • Közlés: AOkm VII. 390-392. — DocRomHist C, XI. 241-243 (román fordításban is, február 26-ra keltezve). 1049. 1358. október 9. (IV. d. oct. Mich, arch.) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy László fia: János Moyus-i nemes Scenthmartun nevű (Clus vm), a Lekenche folyó mellett fekvő birtoka negyedét, minden tartozékával együtt 80 garassal számolt 40 márkáért, szavatosság vállalása mellett örökjogon eladta Apa fia: Jakab fia: András és Jakab magistereknek, valamint ugyanazon Apa fia: Jakab fia: néhai János fiai: Gergely és Apa