Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

conservet et ipsum, dum super eo requisitus fuerit, nostre restituât maiestati). — Hátlapján azonos írással: Nobili domine consorti magistri Benedicti castellani Wyssegradyensis. Eredeti, papíron, hátlapján a király címeres zárópecsétjével, DL 50602. A szövegből kimaradt évi keltezést Lackfí András erdélyi vajda (1356-1359) említése határolja be, és - a honor-rendszer sajátosságai miatt - az itt várnagyként említett Himfí Benedek pályafutása sem enged meg más intervallumot. Sajátos módon a királyi itinerárium nem szűkíti a lehetőségeket, mert a szóba jöhető években Iudica vasárnapot és az azt követő napokat Lajos király mindig a Damasdhoz közeli Visegrádon és környékén töltötte (DL 41282-41283, DocRomHist C, XI. 102-104, 252-253, 362-363). Az 1358. évet mégis az valószínűsíti, hogy Himfí Benedek visegrádi várnagyságára vonatkozó ismeretes adatok mind ebből az esztendőből valók (AOkm VII. 70. — ZOkm III. 119120. — HOkm 1.222-224). 998. 1358. március 23. (in Sancto Emerico, VI. f. a. Ramispalmarum) Domokos erdélyi alvajda felkéri az erdélyi egyház káptalanát, hogy privilégiális formában írják át a Clusmunustra-i Szűz Mária monostor konventjének [1357. január 13-i] pátens oklevelét (873. sz.) a Lekence folyó mellett fekvő Lekence birtok (Doboka vm) iktatásáról, melyet a konvent jegyzője és ügyvédje: Peter magister deák fog nekik bemutatni. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1358. március 24-i oklevelében (999. sz.), Beszterce v lt (DF 247225). • Közlés: Ub II. 150-151. — DocRomHist C, XI. 257 (román fordításban is). r

! Regeszta: ArchZtsch 18/1887. 78. (Zimmermann F.) — Berger: Regesten I. 33. sz. 999. 1358. március 24. (sab. a. Ramispalmarum) Az erdélyi káptalan Domokos erdélyi alvajda 1358. március 23-i kérésére (998. sz.), függőpecsétje alatt, privilégiális formában átírja Syberk fia: Peter magister javára a Clusmunustra-i konvent 1357. január 13-i pátens oklevelét (873. sz.) Lekence birtok iktatásáról, melyet a konvent jegyzője: Peter magister mutatott be. — Méltóságsor: János prépost, Loránd őr-, Mihály éneklőkanonok és László Hunyad-i főesperes, dékánkanonok. Eredeti, szakadozott és vízfoltos hártyán, lila selyemzsinóron függő mandorla alakú pecséttel, Beszterce v lt (DF 247225). 71 Közlés: Ub II. 151. — DocRomHist C, XI. 259-260 (román fordításban is). • Regeszta: ArchZtsch 18/1887. 78. (Zimmermann F.) — Berger: Regesten I. 34. sz. 1000. 1358. március 24. (Agria, in vig. Annunt. virg.) Az egri káptalan bizonyítja, hogy kiküldött tanúbizonysága: Gugh fia: Illés kanonok jelenlétében Pál Zybin-i prépost és erdélyi kanonok, valamint Szentszalvátori (de Sancto Salvatore) Simon királyi emberekként Dávid fiait: Lászlót és Iwanka-t, valamint rokonaikat visszaiktatták Iwankahaza birtokba. Ai I. Lajos király 1358. június 10-i oklevelében, Teleki cs gyömrői lt: DL 86622. • Közlés: AOkm VII. 128— 129. • Regeszta: Iványi: Gyömrő 37. sz. — DocRomHist C, XI. 262. 1001. 1358. március 24. (Avinione, IX. Kai. Április) [VI. Ince pápa] Domokos erdélyi püspök kérésére jóváhagyja annak azt a saját jogkörében hozott döntését, hogy Custos (d) Tamásnak a római kúrián kívül történt halála után a megüresedett Zolnuk-i föesperesség-