Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

fecisset, ceterum idem magister Symon ad possessionem suam Magyarregen vocatam destinando, octo pecora, videlicet boves et vaccas in eadem auferri fecisset, et cum iobagiones sui per vestigia ipsorum pecorum ire voluissent, famuli ipsius magistri Symonis unum ex eisdem letaliter wlnerassent, tres ex predictis pecoribus restituissent, insuper quatuor boves cuiusdam iobagionis sui subtrahi fecissent). Ezért a vajda Tamás magister ellenében három márka bírság terhe alatt megidézi János magistert március 14ére (in oct. Med. quadrag.) Szentimrére (in Sancto Emerico) Domokos alvajda elé. Tartalmi ái Macska Domokos alvajda 1358. március 18-i oklevelében (995. sz.), DL 41337. • Közlés: AOkm VII. 113. — DocRomHist C, XI. 254-255 (román fordításban is). 976. 1358. január 31. (in Torda, III. d. f. II. p. Conv. Pauli ap.) András erdélyi vajda és Zonuk-i ispán tanúsítja, hogy január 29-én (f. II. p. Conv. Pauli ap.) Torda-n az erdélyrészi nemesség és minden más rendű ember számára tartott közgyűlésén Bogws-i Dyrikas (d) János fia: Simon magister elmondta, hogy Sumkuth, Koplyan és Kachko (in cttu de Zonuk interiori) elődeinek örökös birtoka volt, de azokat László egykori erdélyi vajda apjától: Jánostól elfoglalta, mivel ez nem akart famulusa lenni, nehogy a koronához hűtlenné váljon, s a nevezett birtokok azóta mind ez ideig királyi kézen vannak. Ezért Simon kérésére András vajda vizsgálatot tartott a hét vármegye szolgabírái, esküdt ülnökei és a többi más rendű erdélyrészi ember körében, akik eskü alatt igaznak vallották az elhangzottakat. Eredeti, szakadt papíron, hátlapján kerek, befüggesztett pecsét nyomával, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260930). U Közlés: DocRomHist C, XI. 214-215 (román fordításban is). 977. 1358. febmár 2. (V. d. f. II. p. Conv. Pauli ap.) András erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a Clusmonustra-i Szűz Mária-kolostor konventjéhez. Az erdélyi nemesség egésze számára január 29-én (f. II. p. Conv. Pauli ap.) Torda-n kezdett közgyűlésén - Domokos erdélyi alvajda 1357. május 5-i perhalasztó levele (911. sz.) értelmében - megjelent előtte egyfelől Scuchak-i Bese fia: Miklós fia: András, másfelől Machkas-i Joseph fia: Miklós, aki bemutatva az erdélyi káptalan 1310. április 3-i oklevelét (CDTrans II. 161. sz.), melyet az alvajda jegyzője a nép nyelvén (in layca lingua) ismertetett, csalárdul azt állította, hogy apja: Joseph és általa ő is Machkas birtokot emberemlékezet óta (a temporibus cuius memória hominum non extaret) egészében bírja, és abban sem Miklós fia: András, sem Gergely fia: Miklós soha nem birtokoltak. Miklós fia: András ellenben azt állította, hogy - a szomszédok tudomása szerint - apja és atyjafia (fr. p): Gergely fia: Miklós mindig is birtokosai voltak Machkas birtokbeli (Clus vm) részeiknek. Mivel a bemutatott oklevél szerint Machkas birtoknak (Doboka vm) csak a nyugatra eső felét adták el Josephnek, Miklós apjának, ő viszont az egészet magáénak vallotta, a vajda a hét vármegye szolgabíráival és esküdt ülnökeivel úgy ítéli, hogy - noha súlyosabb büntetés jáma neki - Joseph fia: Miklóst a Machkas birtokbeli (Clus vm) részek becsértékében marasztalják el. Felkéri azért a konventet, hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében a szomszédok összehívása után Chue, Mera-i Jakab vagy Scuchak-i Domokos vajdai emberként határolja körül Gergely fia: néhai Miklós Machkas-i birtokrészeit (Clus vm), azokat a többi részbirtoktól válassza el és értékét becsülje fel, majd tartson vizsgálatot arra