Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

magisternek és utódainak adja a királynak és neki fiatalsága óta teljesített hűséges szolgálatai jutalmaként. Ezek a jószágok egykor Syma-i Lászlóéi voltak, de őt Zothmar-i (d) László és Frychko királyi kamaraispánok hamis pénzek vereséért elfogták és az ország szokásjogának megfelelően máglyán égettettek meg, birtokait pedig elkobozták a korona számára. A király által neki adományozott fenti birtokokra Syma-i László özvegye és János nevű fia, illetve testvérei (fr. u:) Mihály, Jakab, János igényt formáltak ugyan, de Pál comes országbíró keresetüket elutasította és a jószágokat véglegesen a vajdának ítélte oda. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, DL 3292. • Közlés: AOkm IV. 4-5. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 527-528 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXIV. 79. sz. 8. 1340. február 24. (in Cybinio, in vig. Mathie ap.) A Szeben (Cybiniensis) széki és a hozzá tartozó más székek provinciálisai elismerik, hogy Halbenkragen, Újfalu (Noua villa), Ruental, Kries, Vilzendorfh, Pezendorf birtok Gegus és Jakab fiainak: András magisternek valamint testvéreinek: Jakabnak, Ywan-nak és Denus-nak apjuktól illetve nagyapjuktól: Appa-tól maradt, ősi jogon bírt örökölt jószága, és ezért visszabocsátják azokat nekik, minden tartozékaikkal együtt, ígérve, hogy ezekben a birtokokban közülük senki sem fog semmit tevékenykedni (operari) a fentebb említett nemesek akarata ellenére. Eredeti, hártyán, függőpecsét zsinórjával, DL 3293. Hátlapján Huszti András kézírása. • Közlés: Arch. f. Kundé Öst. Gesch. 5/1850. 380 (Teutsch, G. D., hibásan február 20-ra keltezve). — AOkm IV. 5-6. — Ub I. 504-505 (hibásan február 20-ra keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 528-529 (román fordításban, hibásan február 23-ra keltezve). • Regeszta: AOkl XXIV. 93. sz. 9. 1340. március 3. (f. VI. a. Invocavit) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy egyrészről Rener fia: Rener comes, alvinci (de Winch inferiori) hospes, másrészről Sumurakus fiai: László és János, Barcha-i nemesek, a Felkunir, Olkunir, Zazerkys, Alvinc (Vinch inferior) és Pien falu szomszédságában, az Erkyspatak nevű folyócska mellett fekvő, őket közösen illető Volaherkis nevű birtokukat két egyenlő részre osztották és megállapodtak abban, miszerint gyermektelen haláluk esetén a felek kölcsönösen öröklik egymás részét. — Méltóságsor: Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őr-, Pál magister Karazna-i főesperes, dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecsét zsinórjával, Török Bertalan gyűjteménye (DF 244525). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 529-530, 605-606 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: Turul 12/1894. 70 (Kis B.). — Korrespondenzblatt 17/1894. 30. (Müller, G. E.) — TTár 1907. 110 (Magyart K.). — DocVal 84. — AOkl XXIV. 114. sz. 10. [1340 ?] március 9. (f. V. p. Invocavit) A Warad-i káptalan előtt Kechel-i Lőrinc özvegye tiltakozik amiatt, hogy András fiai: András és János - Sándor fiainak: Istvánnak, Petewnwk [...] és testvérük: János fiának: Mihálynak a felbujtására - megrohanták Kechel-i birtokrészét, fiát meggyilkolták, gabonával rakott [?] szekerét elvitték, majd ugyanezen a napon visszatérve [őket ?] is meg akarták ölni. Eredeti, vízfoltos és szakadozott hártyán, DL 30637. A keltezés éve kiszakadt. Keltezésével kapcsolatosan 1. AOkm VI. 39 és DocRomHist C, X. 278.